Pogácsa update...

.... Büszkén jelentem. hogy a ma délelőtt készített pogi, meglehetősen finomra sikeredett, bár ez csak az első sütésről mondható el, a második sütés hagy kívánnivalót maga után, de legalább nem olyan kemény, mint a beton! :) 4-ből 1 kezdetnek nem is rossz, vagy túl optimista vagyok?

Pogácsa helyzet...

....Nos az úgy van, hogy hétvégén megyünk apáékhoz Ski-be, azon jeles apropóból, hogy most ünnepli 52. szülinapját. Szülinapjára nem volt más kérése, csak az, hogy süssek neki pogácsát. Hát igen. Bár igazából eddig nem nagyon sütöttem, de felbuzdulva azon, hogy van egy saját sütőnk -meghát mit nekem egy pogácsa!- kinéztem egy jónak tűnő receptet a netről és nekiláttam. Gyúrtam, dagasztottam, kelesztettem, hajtogattam, borosüveggel, -jobbhíán-  kinyújtottam, tetéjére sajtot meg köménymagot tettem, sütőbe beraktam, néztem, látom jön fel szépen, megnyugodtam. Kivettem omlós, ok. Mire eljutottam odáig, hogy megkóstoljam, hát sótlan és tök kemény! Basszus. Csak arra lenne jó, hogy alkalomadtán egy izmos veszekedés alkalmával, Bálinthoz vagdossam, bár szerintem ennyire sosem tudnának elfajulni náunk a dolgok! Szóval ma nekilátok még egyszer, bár most már anya -elvileg bevált- receptjével. Remélem  nagyobb sikerem lesz! Majd beszámolok!

Jelentés itthonról...

....visszatérésem Svédországban, bár nem volt zökkenőmentes, -köszönhető ez többek között a rózsaszín légitársaság hajnal hatkor induló járatának, meg persze a megfázásomnak- de annál nagyobb örömmel üdvözöltem Bálintot! :) Több tapasztalatot is leszűrtem az úttal kapcsolatban, a legfontosabb az volt, hogy legközelebb inkább, kifizetem odafelé is a poggyászdíjat és gurulós bőrönddel jövök, mert 18kiló sporttáskányi + 8 kiló hátizsákos + 3 kiló vámmentes boltban vásárolt zacskós cuccot, a 20 percre lévő állomásról, megfázva hazacipelni, hegynek felfelé, k*rvára nem jó buli. Bár mondanom sem kell az út nem 20 perces volt így, hanem min 40, de megérte mert gazdagodtam rengeteg hasznos és kevésbé hasznos de számomra annál kedvesebb cuccal, izomlázzal ill. véraláfutásokkal a lábamon (mindig oda ütődött a táska). Tegnap ezek után sajna nem sok mindenre voltam képes, de legalább a napok óta stagnáló megfázásomnak kedvezett a pihenés. Szerencsére az elutazásommal itt nem állt meg az élet, közben megkaptam a nyelvtanfolyamom hivatalos értesítőjét, miszerint jövő hétfőn kezdek, szerveződik a munka satöbbi-satöbbi. Szóval most aktívan belevetem magam az itteni teendőkbe,közben meg megpróbálom megélni és tartalékolni, azt a sok boldogsághormont, amit az elmúlt egy hétben gyűjtögettem! :)

Ha menni kell...

...Sajna egy hete nem írtam, bár mentségemként szóljon, nem nagyon volt rá időm. Történetemet talán ott kellene kezdeni, hogy miután másfél hónap htbéskedés után, már apánk számára is totálisan elviselhetetlen voltam, hazaküldött regenerálódni. Bár először kapásból elutasítottam minden feldobott ötletét és érveit, miért is fontos, hogy MOST menjek haza -úgymint jövő héttől kezdődik a nyelvtanfolyamom, még nem hívtak be interjúra (hivatalos érvek) vagy jót fog tenni egy kis aklimatizáció jót tesz majd találkozni a szeretteiddel (enyhe verzió), nem veszed észre, hogy mindenbe belekötsz? Semmi nem jó neked, azonnal menj haza (nyomatékosított verzió)-ig - végül mégis beismertem, egyhuzamban, munkanélküliként bőven elég másfél hónap Svédországból. Otthon persze volt minden ami a csövön kifér. Itt is szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem mindazoknak akikkel sikerült találkoznom, azt a sok szeretet és törődést, amit felém sugároztatok! Innem kintről még fontosabb nekem a visszajelzés, hogy bár nem vagyunk a mindennapi életetek részei, mégis mikor arra a pár órára visszatérek/rünk az életetekben, mintha misem történt volna, kezdjük el a beszélgetést. Szívet, lelket melengető találkozások voltak ezek, és bár én nagyon sokat kaptam ezekből, remélem én is adhattam valamit. Jellemző volt egyébként minden találkozásnál, az érzések kettőssége , remélem ez nem nagyon volt észrevehető. Mert még egyfelől írtózatosan jó volt mindenkivel találkozni, közben a szívem szakadt meg, mert tudtam vége annak a pár órának és újra el kell  szakadni, újra menni kell tovább, és ez így ment egész héten. És persze akikkel nem sikerült a tali, azoktól pedig szeretnék bocsánatot kérni. Sajnos be kellett látnom, hogy egy nap még mindíg csak 24 órából áll, egy hét pedig hét napból, és sajna még a MÁV-nak sem sikerült beújítani egy szuperszónikus ottlegyekegyszempillantásalattaholgondolom gépet. Pedig az nagyon jó lenne. Szóval mindenkitől bocsi, kinek ezért-kinek azért , de mindenkinek köszönöm, mert rengeteget adtatok, többet mint gondolnátok és ezért nagyon hálás vagyok!

Göteborgról...

....Pénteken eldöntöttük, hogy bár nem állunk egészségügyileg nagyon rózsásan -főleg apánk- azért kimozdulunk egy kicsit. A választás Göteborgra esett! Göteborg Svédország harmadik legnagyobb városa, kicsit több mint fél millióan lakják. Nekem azért tetszik nagyon, mert se nem kicsi, se nem nagy város, méretügyileg pont jó. Mikor megérkeztünk, első utunk az óriáskerékhez vezetett.  Már ott reggel az első emberek közt összefutottunk két magyar fiatallal. Kicsi a világ! :) Majd ezután elkezdtük feszegetni határainkat -értsd: egy tériszonyos meg egy klausztrofóbiás beül az óriáskerékbe- bár a kezdeti sokk után már elég jól éreztük magunkat, sőt mikor már harmadszorra ment körbe a kerék, kezdtünk egy kicsit unatkozni is! :)

                                                                   első kör:

                                                                    harmadik kör:

Magunkhoz térve a sokkból, a belváros felé vettük az irányt. Megnéztük a piacot, ahol találtunk magyar kolbászt, meg marhanyelvet, meg pacalt, minden olyat ami egy magyarnak szívet melengető. Temérdek sajt meg húsok, savanyúságok, bár itt nem savanyúkáposzta, hanem oliva bogyó van főleg, de az minden fajtában, különböző töltelékekkel stb, pékség, és a büfé sem hiányzott, csak itt sült kolbász helyett, spagettit, meg efféléket lehet enni. Miután az egyik pultnál megláttuk a tepertőt, nem tudtunk ellenállni és vettünk, ugyanez a story játszódott el a disznósajttal is! Ja és forgalmas pultoknál sorszámhúzó rendszer van, hogy ne tolakodj, ne bosszankodj, hanem nézelődj még rád nem kerül a sor, és aztán meg vásárolhatsz!

Ezután elmentünk a halpiacra is, bár az csalódás volt számomra, mert kicsit nagyobbnak gondoltam, de legalább magyarul is ki volt írva, hogy Üdvözöljük kedves vendégeinket! :) 

A nap további részében inkább csak bóklásztunk, meg megnéztünk egy parkot, amiről először azt hittük, hogy az a göteborgi botanikuskert, én meg jól elszidtam a svédeket, hogy Linné forogna a sírjában ha ezt látná, hogy ezt nevezik a svédek botanikuskertnek, mert ennél még pécsi gyógynövénykertben is több faj van, majd hazafelé a vonatúton kiderült, hogy ez csak egy szimpla park volt -bár annyira nem szimpla mert volt benne egy pálmaház, meg egy rózsakert, de A botanikuskert, kicsit messzebb van és sokkal nagyobb. Na mindegy. Mellesleg a rózsakert nagyon szép volt, még virított pár fajta, persze a honeymoon, az erotica, és Claude Monet fajták már elvirágoztak. :)

Menni menni és menni...

... Kedden megint elmentem az sfi irodára, hogy hátha már tudnak valamit, a nőci megint aranyos volt, felhívta nekem a szervezőt, hogy beosztottak-e már. Persze a "szerencsefaktorom" megint bejátszott, mert a szervező éppen aznap ment szabira, mert persze éppen most betegedett le a gyereke. No problem. Mondta a nő, hogy csütörtökön, megint menjek. Hát ma fel is kerekedtem kicsit betegen, de annál nagyobb reménnyel hogy hátha ma! Szerencsére mára már bent volt a szervező és azt mondta, hogy talán október végén indul egy kurzus, amire talán beférek. Remélem itt a talánok nagyon gyorsan igenné válnak, mert már nagyon, de nagyon szeretnék végre  résztvevője lenni eme kurzusnak. Szerencsére, mióta meghallottam a talánt, egyre jobban vagyok, tegnap voltam megfázásügyi holtponton, de szerencsére kihoztuk magunkkal egy fél naturpatikát, úgyhogy jobban vagyok, bár nem sok választ el attól, hogy a beszedett kivonatoktól, ill különböző gyógyfüvektől kivirágozzam!  :) Mára apánk lett fosul, szerencsére ma tanuló napja van, úgyhogy most az ágyból tanulmányozza a Futurama ill, egyéb hasonló mesék részeit. (bár igaz, amilyen tempóval tanulja a svédet, prevencióból kell néha magyarul is "művelődni" )    :)

Mosásról....

...Már régóta készülök írni erről a dologról ,de eddig nem tudtam bizonyítékokkal alátámasztani- értsd:  elfelejtettem képeket csinálni a mosókonyháról- de mivel ma délelőtti programom a mosás, jó apropó, hogy ezt is megörökítsem. Hát itt ez elég érdekesen megy. Legalábbis nekem először az volt, de mostmár kezdem megszokni, ill észrevenni a dolog jobbik oldalát. 1. Nem kell venni mosógépet, ami jelenleg elég nagy könnyebbség 2. Nem az itthoni áramot használjuk 3. Van szárítógép is, ami valljuk be ehhez az időjáráshoz nélkülözhetetlen.  A bibi csak annyi az egészben, hogy mindez a másik ház alagsorában található, ami akkor ciki, ha éppen zuhog az eső (a hókérdésre még babonából nem térek ki).Szóval itt a rendszer úgy működik, hogy először is lefoglalok egy időpontot, adott nap délelőtt, vagy délutánt és már mehet is a banzáj! Tiszta koli fíling. Van egy mosógép, egy szárítógép, egy centrifuga, meg egy mosótálca.

  Ezt az utolsót igazából fogalmam sincs mire lehet(ne) használni. Ha valakinek van valami ötlete....

Bútorhelyzet, utolsó fejezet...

....avagy megjöttek a régóta áhított jyskes bútorok. :) Egyik délután három óra körül érkeztek meg, és bár a szállító pasas, -biztonsági okok miatt- nem jöhetett volna be a lakásba meglátott engem, meg a lépcsőt és megesett rajtam a szíve. Azért én is cuccoltam, nem is keveset, de a munka oroszlánrészét azért ő végezte. De mundanom sem kel, megint szar került a palacsintába, mert mikor végeztünk a hurcolkodással, nekem az össz bútormennyiség, valahogy kevesebbnek tűnt. Nézem is a számlát, közben mutatom neki, hogy ez így nem lesz jó, mert az ülőgarnitúra, két szélső vége hiányzik. Ő erre meg közölte, hogy neki, csak ezt pakolták be, hívjam fel a jysket, majd ők intézkednek. De én nem tágítottam, merthát jó magyar megszokás előjött, mivel bizonyítom, hogy nem volt itt a bútor. Erre a pasival tüzetesen átnéztük a dobozokat, itt is köszi érte, -mert itt ha valami nem az illető munkakörébe tartozik akkor egyszerűen csak vállatrándít, és közli, menjek máshova- kipipáltuk ami itt van, ill bekarikáztuk ami nincs. Ezután gondolván, hogy van egy tanúm, elengedtem. Épp ezután pár perccel érkezett haza apánk a melóból. Rögtön mondtam neki a témát -már ha az mondásnak számít, hogy az ajtóban várva, már 10 méterről ordítottam, hogy most akkor azonnal hívja fel az említett bútorboltot és az én stílusommal, de az ő svédjével, bassza le őket rendesen, hogy azért ez már sok. Persze a stílusommal nem lett semmi, basszus meg kell már tanulnom svédül, hogy ezeket én is intézhessem, bár általában az angollal is elég jól boldogulok, de azért mégis. A bolt válasza, bocsi, este fél kilenc körül kiszállítják. Szóval aznap este idilli hangulat volt nálunk, vetítették az apa szereli a bútort, anya főz című kabarét, ami majdnem horrorba torkollott, mert este fél kilenc tájban, mikor főhősnőnk már majdnem kész volt a bakonyi sertésszelettel és a sütőtökkrémlevessel- amit életében először készített, annak a szent napnak apropójából, hogy végre asztalnál esznek- főhősünk- leendő áldozat- közölte, ő addig nem eszik még össze nem rakja az ágyat. Esküszöm, néha megértem a hirtelen felindulásból elkövetett "baleseteket"! Na mindegy a leendő fekete özvegy erre vett egy nagy levegőt és segített apánknak összerakni, a hitvesi ágyat. Kétszer szedtük szét, az utolsó szétszedést akkor konstatáltuk, mikor már csak négy csavar kellett volna a harminckettőből. De végre 22:18-ra kész lett az ágy, és hogy happy end legyen, apánkkal leültünk, a konyhába és elfogyasztuttok első vacsoránkat is.

                                                      Ezekből lett az ülőgarnitúra és

                                                     ....ezekből meg az ágy.

SFI....

....avagy svenska för invandrare, avagy svéd bevándorlóknak. Na tegnap ide is elmentem -mondtam, hogy termékeny napom volt- és jelentkeztem egy nyelvtanfolyamra. Bár ez itt nem olyan egyszerű, mert várólista van!! A nőci az irodában nagyon kedves volt, kitöltetett velem egy lapot, kérdezgetett, hogy mért akarom tanulni a nyelvet, hát megjegyeztem, hogy mi sem egyszerűbb ennél a kérdésnél, hogy végre el tudjak helyezkedni, meghát a mindennapi életemhez is szükséges. Először nem sokat foglalkozott velem, de mikor látta, hogy gyógyszerész vagyok, a vőlegényem orvos, és dolgozik és én is mondtam, hogy már voltam interjún, hirtelen nagyon segítőkész lett. Mondta, hogy írjuk bele, hogy tudok angolul, mert akkor nem kell nekem tolmács? és talán hamarabb kapok helyet. Most reménykedem, jó lenne bekerülni, mert eléggé nehéz itthon tanulni, nem beszélve a télről ami nemsokára itt van, amikoris tuti nem lesz kedvem menni semerre. Bár ha ezt tudom, hogy itt ekkora a kereslet a nyelvtanulás iránt- megj: gondolhattam volna- akkor talán már első héten jelentkeztem volna. De ez van. Próbálok több lábon állni, hátha legalább egy bejön. Jövő kedden okosabb leszek, mert akkorra kell visszamennem és érdeklődni az eredményről!

Kanelbulle...

....Tegnap itt kanelbulle nap volt. A kanelbulle magyar megfelelője a fahéjas csiga. Isteni!!! Ezen a napon, mindenhol le volt árazva eme mennyei manna, és kóstólni is lehetett, bár nem tudom van-e a földön olyan svéd, aki nem ízlelte még. Itt mindenhol lehet kapni, talán az otthoni fornettiféleségek megfelelőjeként. Ezért úgy gondoltam ne vegyek csak pár darabot, hanem mivel a mirelitrészen is akciós volt, vásároltam belőle egy 12-es pakkot, meg ha lúd legyen kövér és kardamonbullet is vettem. Tegnap sütöttem is belőle vacsira párat, hát nem sok maradt belőle... :)

Amikor a dolgok kezdenek alakulni....

...Úgy tűnik Zitus szülinapja rám is kedvező hatással volt! :) Reggel elmentem a  közforgalmú kórházi patikába, ahol bár azt mondták ott sincs jelenleg állás, de tudnak egy másik helyet ahol van. A gyógyszerésznő nagyon aranyos volt, beszélgettünk az itteni patikai dolgokról és megkérdezte, tőlem, hogy a magizós része érdekel jobban a munkának, vagy az expediálás. Hát erre az volt a válaszom, hogy természetesen mindkettő, ill. az jobban, ahol van munka. Erre az ő válasza az volt, hogy szerencsés időben jötttem, mert éppen gyógyszerészhiány van. (Bár én egyenlőre ezt úgy tapasztalom mint az egyszeri leány akinek sok kérője van, de igazából nem kell senkinek) Na mindegy félre a rosszmájúságommal és lépjen helyére az optimizmus! Szóval először döntenem kéne ez ügyben, ezután felhívott valakit a kórházi gyógyszertárból,hogy mutassa meg nekem azt. (Itt a kórházon belül két patika van, az egyik a közforgalmú, a másik a kórházi, én a történet szerint még a közforgalmúban vagyok, de...)  A nőci nagyon aranyos volt, mindent megmutatott bár náluk a magizás kimerül a citosztatikumok ill egyéb infúziók készítésében, de a labor GMP-s! Így főleg a gyógyszerész munkája a dokumentáció ill. a felügyelet. Bár nagyon vonzó, hogy napi meló 8-16-ig van, nincs hétvége, sem ügyelet. Bár kérdés mindez mennyiért. Bár tuti nem annyiért mint otthon. Ja és a legjobb, részt vesznek egy csomó gyógyszerstudy-ba! Számomra emiatt lenne ez vonzó. Ja specik meg nem lesznek márciustól, mert átteszik a gyógyszerrendelést  Göteborgba. Sajna ez van, azért szerintem hozzájuk is beadom az önéletrajzom, mert a nő azt mondta, hogy kellene nekik gyógyszerész mert 3-ból 2 nyugdíjközeli állapotban leledzik. :) Szóval  nem adom fel, jövő hétig van időm gondolkodni. Remélem addig megálmodom.

Bicikli helyzet update....

....Nemrégiben kaptam egy levelet a rendőrségtől, sajna nem találták meg a bicót, de legalább elindították az ügyet! Remélem eredményes lesz, bár miután elmondtam a hírt kedves szomszédasszonyomnak, egy kicsit letört amit mesélt, hogy neki az előző lakhelyén 3 -azaz három- db biciklijét lovasították meg. De! Ebből egyet megtalált! Azóta nyitott szemmel járok az utcán és mindenhol csekkolom a bringákat. Hátha... folyt. köv. -remélem-

Stockholm...

....avagy elérkezett az idő, hogy Stockholmba menjek állásinterjúra. Reggel 6:07-kor már indult a vonatom először Göteborgba, majd 20 perc várakozás után elindultam Stockholm felé. 11 körül már  meg is érkeztem. Hát a stockholmi pályaudvar elég nagy és bonyolult, ha nem tudtam volna angolul, akkor, hát bizti, hogy lekésem az egykor kezdődő mítinget. De kisebb - nagyobb hányattatások után, már megérkeztem, az interjú helyszínére, a "szíves patika" főhadiszállására. Hát azért lepergett előttem az életem. A hely nagyon szép volt. Odamentem a pulthoz és szóltam a recepciósnak, hogy ki is vagyok, és hogy kit keresek. Leültettek, majd pár perc várakozás után megjelent a HR-es néni, akivel eddig email kapcsolatban voltam, most testet öltött. Nagyon aranyos volt, bementünk egy irodába és elkezdődött az interjú. Hát nem éppen úgy, ahogy én vártam, mert kb az első öt percben közölte, hogy végülis nekik, most nincsen aktuális állásuk, nem ígérhet semmit, de szívesen beszélget velem. Köszi. Miután a szavai okozta döbbenet után magamhoz tértem -erre a napra vártam egy hónapja, és mindenre gondoltam, csak éppen arra nem hogy ezt mondja már az elején- végülis nagyon kellemesen elbeszélgettünk, egy órán keresztül. A következő kérdések hangzottak el:Meséljek magamról.. Miért lettem gyógyszerész? Miért Svédország? Mik a jó ill. rossz tulajdonságaim? Tudok valamit a cégről? Mit? Mi a legfontosabb a munkámban? Mit csinálok, ha nem egy a véleményem a főnökömmel? és ehhez hasonlatos  nyalánkságok-tipikus skandináv interjú- ill a végén: Mik a kérdéseim? bár miután közölte, hogy éppen nincs aktuális állás hát kérdéseim nem nagyon voltak. Bár az nagyon hízelgő volt, hogy az interjú után azt mondta, ha rajta múlna egyből alkalmazna. :)  (-megj ha valaki éppen hasonló cipőben van mint én:  a saco  honlapját meleg szívvel  ajánlom.Mellesleg készülj fel, ha nem orvos vagy, nem fizetik az utad, nem hívnak meg ebédre stb.) Majd miután vége lett, megkérdezte, most mit fogok csinálni. Én azt mondtam, hogy van még pár órám a vonat indulásáig, ezért megnézem Stockholmot. Adott tippet, hogy nézzem meg az óvárost. Ezt tettem íme pár kép:

 Hát ja kb én is úgy éreztem magam mint ez a bábú. ( a macskás képet Orsinak küldöm :) ) Mellesleg Stockholm nagyon szép, bár nem szívesen élnék ott. Nekem egy kicsit nagy és zsúfolt. Tele mindenféle nációval. Még mindig Göteborg a dobogós :) Szóval most várakozó állásba léptem, bár nem sokáig, mert elvileg itt október elején indul egy nyelvtanfolyam. Holnap megyek is és lecsekkolom a helyet. Végszónak nagymamám egy mondását idézném: " Nem kő betojni -mondta a papagáj és berepült a ventillátorba" :)