.....Múlt héten kicsit összesűrűsödtek a dolgok, -no nem mintha panaszkodnék, sőt inkább nagyon is tetszett- de nem sok időm maradt megörökíteni, inkább csak élveztem, hogy végre visszakapok valami pörgést a régi életemből! Elkezdődött a suli. Az első óra még tök érdekes volt, volt sok feladat, egyből belekezdtünk a többesszámba, elkezdtük az alapvető kérdések és válaszok tanulását/ismétlését. A szünetben a mellettem ülő csajszi, aki egyedüli angolul beszélő a csoportban, és mint utólag kiderült Medinának hívják, kiment cigizni, én meg lementem vele, És ott akkor, hála az Égnek, megtört a jég! Végre elkezdtem valakivel beszélgetni! És ez olyan jó érzés volt. Egész gyorsan megtaláltuk a közös hangot. Pénteken mivel most nem volt suli, együtt mentünk tanulni a könyvtárba is majd utána együtt kajáltunk és kávéztunk! Végre! Talán, bár nem akarom elkiabálni, de remélem elkezdődik valami a szociális életünkből!
Más: Egyik reggel suliba menet, bár nem voltam igazán éhes, de mégis, valamiért úgy gondoltam, be kell mennem a pékségbe! Mikor sorra kerültem, még örültem is , hogy én vagyok az utolsó, nincs mögöttem senki, végre gyakorolhatom a gagyi svédem, mikor bejött egy harmincas anyuka a kislányával. Na fasza gondoltam megint lőttek a kérek svédül valamit dolgomnak, és akkor elhangzott a következő mondat a kislány szájából: Anya én tortát szeretnék!- Hát én azt hittem lehidalok! Majd válaszoltam neki, hogy szerintem is jó választás a torta, mire ők hidaltak le és a közös döbbenet után, hogy él még magyar Uddevallában, elkezdtünk beszélgetni. Olyan jó volt és egyben hihetetlen is. Olyan kellemesen eldumáltunk, hogy én majdnem lekéstem az órát,de akkor valahogy nem nagyon érdekelt. Kiderült, hogy ők is itt éltek, de már elköltöztök kb, 30km-re, de azért telefonszámot cseréltünk. Ha az embernek így indulnak a napjai, mi mást kérhet még? Végre két hónap után felcsillant az első fénysugár, hogy talán nem kell majd minden nap csak ketten lennünk egész délután és este itthon - aminek bár megvannak a szépségei, de két hónap után már néha lehetne egy-egy este mondjuk máshol is- hanem talán mással/másokkal is beszélhetünk, találkozhatunk, csinálhatunk programokat! És ez olyan jó érzés!
