....Tegnap elérkezett az idő, hogy elkezdhessem a már hetek óta várt nyelvkurzust. Sajna az SFI főhadiszállása nincs éppen közel hozzánk. Bár a google 47 percet írt gyalog, nekem sikerült lenyomnom a távot, 32 percre, bár tény és való eléggé siettem. No nemcsak az előttem álló távolság miatt, hanem azért is mert mikor kiléptem az ajtón és elindultam pont akkor akartam megnézni a pontos időt, és pont sikerült kiejteni a telefont a kezemből aminek pont akkor kellett úgy szétesni, hogy még a sim sem maradt benne. Így amikor bekapcsoltam kérte az idő. Fasza, pont ezt akartam tudni én is! Na mindegy persze nem mentem már vissza, mondván az időpocsékolás, inkább elkezdtem sietni. Szóval ott vagyok, majd röpke két cigi, és húsz perc múlva elkezdődik a kurzus. A kurzus, ahol először ketten vagyunk fehérek, majd a lengyel srác kitalálja, hogy ő rossz helyre jött, mert már dolgozik és ő inkább az esti kurzust választja. Szóval maradok egyedüli hókaként. Mellettem mindenki más vagy tájföldi, kínai, arab vagy szíriai vagy szomáliai és plussz egy csaj, aki az egyetlen rajtam kívül, aki egyáltalán beszél angolul -ő azerbajdzsáni-! Nagyon durva volt, még sosem voltam kisebbség. Tegnap még nem volt óra, csak felvilágosítás. Pl, elmondták, hogy holnaptól mindenkinek rendelkeznie kell: ceruzával és radírral, szótárral. Füzetet és mappát adtak ajándékba! :) Ideadták az órarendet, elmondták, a kurzus menetét, stb. Országonként külön padcsoportba voltunk ültetve, kiv én meg akkor még a lengyel, meg az azerbajdzsáni ui. nekünk csak az English tábla maradt! Minden padcsoportnál volt egy tolmács aki lefordította, amit a svéd tanárok mondtak. Ma déltől kezdődik az igazi kurzus. Hát eléggé kíváncsi vagyok!
