....avagy megjöttek a régóta áhított jyskes bútorok. :) Egyik délután három óra körül érkeztek meg, és bár a szállító pasas, -biztonsági okok miatt- nem jöhetett volna be a lakásba meglátott engem, meg a lépcsőt és megesett rajtam a szíve. Azért én is cuccoltam, nem is keveset, de a munka oroszlánrészét azért ő végezte. De mundanom sem kel, megint szar került a palacsintába, mert mikor végeztünk a hurcolkodással, nekem az össz bútormennyiség, valahogy kevesebbnek tűnt. Nézem is a számlát, közben mutatom neki, hogy ez így nem lesz jó, mert az ülőgarnitúra, két szélső vége hiányzik. Ő erre meg közölte, hogy neki, csak ezt pakolták be, hívjam fel a jysket, majd ők intézkednek. De én nem tágítottam, merthát jó magyar megszokás előjött, mivel bizonyítom, hogy nem volt itt a bútor. Erre a pasival tüzetesen átnéztük a dobozokat, itt is köszi érte, -mert itt ha valami nem az illető munkakörébe tartozik akkor egyszerűen csak vállatrándít, és közli, menjek máshova- kipipáltuk ami itt van, ill bekarikáztuk ami nincs. Ezután gondolván, hogy van egy tanúm, elengedtem. Épp ezután pár perccel érkezett haza apánk a melóból. Rögtön mondtam neki a témát -már ha az mondásnak számít, hogy az ajtóban várva, már 10 méterről ordítottam, hogy most akkor azonnal hívja fel az említett bútorboltot és az én stílusommal, de az ő svédjével, bassza le őket rendesen, hogy azért ez már sok. Persze a stílusommal nem lett semmi, basszus meg kell már tanulnom svédül, hogy ezeket én is intézhessem, bár általában az angollal is elég jól boldogulok, de azért mégis. A bolt válasza, bocsi, este fél kilenc körül kiszállítják. Szóval aznap este idilli hangulat volt nálunk, vetítették az apa szereli a bútort, anya főz című kabarét, ami majdnem horrorba torkollott, mert este fél kilenc tájban, mikor főhősnőnk már majdnem kész volt a bakonyi sertésszelettel és a sütőtökkrémlevessel- amit életében először készített, annak a szent napnak apropójából, hogy végre asztalnál esznek- főhősünk- leendő áldozat- közölte, ő addig nem eszik még össze nem rakja az ágyat. Esküszöm, néha megértem a hirtelen felindulásból elkövetett "baleseteket"! Na mindegy a leendő fekete özvegy erre vett egy nagy levegőt és segített apánknak összerakni, a hitvesi ágyat. Kétszer szedtük szét, az utolsó szétszedést akkor konstatáltuk, mikor már csak négy csavar kellett volna a harminckettőből. De végre 22:18-ra kész lett az ágy, és hogy happy end legyen, apánkkal leültünk, a konyhába és elfogyasztuttok első vacsoránkat is.
Ezekből lett az ülőgarnitúra és
....ezekből meg az ágy.
