Lakáshelyzet...

Ja és a másik jóhírt nem is írtam. Végre úgy néz ki, hogy lesz albérlet. Júhéééé! Már csak azon kell gondolkodni, hogy mivel rendezzük be. Mert ahogy a rövid és velős email-ből kiderül -konkrétan csak annyit írtak, hogy- van lakás, nincs benne bútor, de van fagyasztó!!, hűtő, meg tűzhely+ 1 cím. Fasza. Legalább egy alaprajzot, mellékelhettek, volna. Bár hozzá kell tennem, ehelyett kaptunk egy kb teljes monitort befedő térképet, hogy el tudjuk helyezni, merre is van Uddevallán belül a lakás. Bár gondolhatnák, hogy ha tudok emailezni, akkor googlizni is, na mind1. Ja és ha lehetne még egy kérésem, szívesen kicserélném a fagyasztót egy mosógépre. Én ezt nemértem kéremszépen! Mért van az, hogy a svédeknek fontosabb egy fagyasztó a mosógépnél? És nem érdekel az a válasz, hogy ott néha egy teljes társasháznak van egy közös mosókonyhája. Ja és én jövök Keletről ugye?

A szeretet legyőzi a félelmet!

Örömteli nap ez a mai. Apánk vizsgázott, szerinte nagyon nehéz volt és rosszul sikerült. Ez az én olvasatomban kb. annyit jelent, hát nem lett 100%-os. De nem is ez a legjobb benne, hanem az, hogy ez azt jelenti, pár nap és hazajön. Végre három kemény hónap után megérjük, hogy nem csak kéthetente látom hétvégén, nem csak kivételes lesz azon este, mikor együtt fekszünk le és ritka az, hogy úgy kelünk fel, nem kell egyikünknek sem aznap több mint 300km-t utazni. Remélem ez hosszútávon ezek után így is marad. Ilyen szempontból, lehet, hogy szerencsésebb lett volna, ha sikerül egy másik céggel kimenni, akiknél én is ott lehettem volna a kurzuson. De ennek így kellett lennie, így volt (lesz) a legjobb. Viszont akkor ő sem tanult volna ilyen gyorsan ennyit. Tudom, mert pl. mikor kint voltam Varsóban meg sem álltunk, mindig mentünk valamerre és este úgy estünk be az ágyba, mint két hulla. Én tuti nem bírnám ki, hogy ott élek a városban és nem megyek ki, nem fedezem fel, nem teszem magamévá. És az is biztos, hogy ha én is kint lettem volna vele, akkor hétvégén nem tanulás, hanem városnézés, múzeumba/moziba/kiállításra járás stb. lett volna. Bár az is igaz erre itthon is meglenne a lehetőségem, mégse megyek sokszor, de az is igaz, valamit mindig sikerül beterveznem. Most hétvégén pl. ha minden igaz meglátogatom a barátnőimet Pécsett.  Légből-kapott ötlet volt, mivel pénteken az oktatóm lemondta a vezetést. gondoltam durrantsunk be egy csajos hétvégét, még most talán utoljára. Fura dolog, hogy mostanság naponta többször eszembe jut ez a szó. UTOLJÁRA. Utoljára csináltam itthon ezt, utoljára találkoztam itthon ezzel, ebbe is belekezdenék, meg azt is csinálnám, de már nem lehet. Fura. Megint eljött egy váltás, egy búcsúzás, egy kis eleresztés.  De nem szabad elfelejteni, hogy ilyen már volt és mindig is lesz az életben és mint ahogy minden tél után új tavasz jön, úgy fog az élet más területén is a régi lezárásával egyben új kezdődni. És az új mindig izgalmas, és a legjobb benne, csak rajtunk áll, hogy mennyire lesz jó...