...Csütörtökön apánknak tanuló napja volt- nem ment dolgozni, hanem itthon tanult és órái voltak skype-on- és mivel nagyon szép volt az idő, gondoltuk, nem töltjük az egész napot a lakásban, hanem sétálunk egyet. Bár, mivel neki ez tanuló idő, összekötöttük a bóklászást egy kis hivatalos ügyintézéssel, és elmentünk a bankba számlát nyitni. Megérkeztünk, húztunk sorszámot, leültünk. Kb 3 perc után már szólítottak is. Apánk elkezdte a mondandóját svédül, hogy most költöztünk ide, itt dolgozik blablabla... és nyitni akarunk egy számlát. Mikor jöttek a hivatalos ekonómiai kérdések, már nem érezte biztosnak a nyelvtudását -merthát nem közgazdásznak ment ki kéremszépen- és visszaváltott angolra. Innentől már szerencsére én is szereplője voltam az eseményeknek, sajna csak a kommunikációban mert mivel nekem még nem jött meg a personnummerem ezért nekem még nem lehet saját számlám, meghát minek is ha egyenlőre nincs bevételem. A durva az, hogy a pasinak ez nem okozott gondot, sőt úgy beleélte magát, hogy mindent elmondott és megmutatott nekünk angolul. Ott örömködött, hogy de jó hogy jöttünk, meg értelmeseket kérdezünk és ő válaszolhat, mert már halálra unta magát egyébként, és ilyen embereknek mint mi nagyon örül, mert értelmesek vagyunk-na ezen a ponton kezdtem nagyon megszeretni- és hát kéne még ilyen, meg olyan igazolás a kórháztól, hogy ott dolgozik apánk, de mindegy ettől most ő eltekint, mert hisz nekünk, meg egyébként is nagyon szimpi, hogy ide jöttünk nekik SEGÍTENI, merthogy itt orvos hiány van. A lényeg lényege, hogy van bankszámlánk és úgy tűnik egy lelkes ügynökünk, aki megadta a telefonszámát is, hogy legközelebb,ha be akarunk menni ügyet intézni, akkor előtte hívjuk fel és akkor ő majd ad nekünk külön időpontot és akkor nem kell sokat várni. Hát remélem minden ügyintézésünk ilyen zökkenőmentesen fog zajlani a továbbiakban is:) !
