Mi is történt múlt héten.....

.....Múlt héten kicsit összesűrűsödtek a dolgok, -no nem mintha panaszkodnék, sőt inkább nagyon is tetszett- de nem sok időm maradt megörökíteni, inkább csak élveztem, hogy végre visszakapok valami pörgést a régi életemből! Elkezdődött a suli. Az első óra még tök érdekes volt, volt sok feladat, egyből belekezdtünk a többesszámba, elkezdtük az alapvető kérdések és válaszok tanulását/ismétlését. A szünetben a mellettem ülő csajszi, aki egyedüli angolul beszélő a csoportban, és mint utólag kiderült Medinának hívják, kiment cigizni,  én meg lementem vele, És ott akkor,  hála az Égnek, megtört a jég! Végre elkezdtem valakivel beszélgetni! És ez olyan jó érzés volt. Egész gyorsan megtaláltuk a közös hangot. Pénteken mivel most nem volt suli, együtt mentünk tanulni a könyvtárba is majd utána együtt kajáltunk és kávéztunk! Végre! Talán, bár nem akarom elkiabálni, de remélem elkezdődik valami a szociális életünkből! 

Más: Egyik reggel suliba menet, bár nem voltam igazán éhes, de mégis, valamiért úgy gondoltam, be kell mennem  a pékségbe! Mikor sorra kerültem, még örültem is , hogy én vagyok az utolsó, nincs mögöttem senki, végre gyakorolhatom a gagyi svédem, mikor bejött egy harmincas anyuka a kislányával. Na fasza gondoltam megint lőttek a kérek svédül valamit dolgomnak, és akkor elhangzott a következő mondat a kislány szájából: Anya én tortát szeretnék!- Hát én azt hittem lehidalok! Majd válaszoltam neki, hogy szerintem is jó választás a torta, mire ők hidaltak le és a közös döbbenet után, hogy él még magyar Uddevallában, elkezdtünk beszélgetni. Olyan jó volt és egyben hihetetlen is. Olyan kellemesen eldumáltunk, hogy én majdnem lekéstem az órát,de akkor valahogy nem nagyon érdekelt. Kiderült, hogy ők is itt éltek, de már elköltöztök kb, 30km-re, de azért telefonszámot cseréltünk. Ha az embernek így indulnak a napjai, mi mást kérhet még? Végre két hónap után felcsillant az első fénysugár, hogy talán nem kell majd minden nap csak ketten lennünk egész délután és este itthon - aminek bár megvannak a szépségei, de két hónap után már néha lehetne egy-egy este mondjuk máshol is- hanem talán mással/másokkal is beszélhetünk, találkozhatunk, csinálhatunk programokat! És ez olyan jó érzés!

SFI 2....

....Tegnap elérkezett az idő, hogy elkezdhessem a már hetek óta várt nyelvkurzust. Sajna az SFI főhadiszállása nincs éppen közel hozzánk. Bár a google 47 percet írt gyalog, nekem sikerült lenyomnom a távot, 32 percre, bár  tény és való eléggé siettem. No nemcsak az előttem álló távolság miatt, hanem azért is mert mikor kiléptem az ajtón és elindultam pont akkor akartam megnézni a pontos időt, és pont sikerült kiejteni a telefont a kezemből aminek pont akkor kellett úgy szétesni, hogy még a sim sem maradt benne. Így amikor bekapcsoltam kérte az idő. Fasza, pont ezt akartam tudni én is! Na mindegy persze nem mentem már vissza, mondván az időpocsékolás, inkább elkezdtem sietni. Szóval ott vagyok, majd röpke két cigi, és húsz perc múlva elkezdődik a kurzus. A kurzus, ahol először ketten vagyunk fehérek, majd a lengyel srác kitalálja, hogy ő rossz helyre jött, mert már dolgozik és ő inkább az esti kurzust választja. Szóval maradok egyedüli hókaként. Mellettem mindenki más vagy tájföldi, kínai, arab vagy szíriai vagy szomáliai és plussz egy csaj, aki az egyetlen rajtam kívül, aki egyáltalán beszél angolul -ő azerbajdzsáni-! Nagyon durva volt, még sosem voltam kisebbség. Tegnap még nem volt óra, csak felvilágosítás. Pl, elmondták, hogy holnaptól mindenkinek rendelkeznie kell: ceruzával és radírral, szótárral. Füzetet és mappát adtak ajándékba! :) Ideadták az órarendet, elmondták, a kurzus menetét, stb. Országonként külön padcsoportba voltunk ültetve, kiv én meg akkor még a lengyel, meg az azerbajdzsáni ui. nekünk csak az English tábla maradt!  Minden padcsoportnál volt egy tolmács aki lefordította, amit a svéd tanárok mondtak. Ma déltől kezdődik az igazi kurzus. Hát eléggé   kíváncsi vagyok!

Pogácsa update...

.... Büszkén jelentem. hogy a ma délelőtt készített pogi, meglehetősen finomra sikeredett, bár ez csak az első sütésről mondható el, a második sütés hagy kívánnivalót maga után, de legalább nem olyan kemény, mint a beton! :) 4-ből 1 kezdetnek nem is rossz, vagy túl optimista vagyok?

Pogácsa helyzet...

....Nos az úgy van, hogy hétvégén megyünk apáékhoz Ski-be, azon jeles apropóból, hogy most ünnepli 52. szülinapját. Szülinapjára nem volt más kérése, csak az, hogy süssek neki pogácsát. Hát igen. Bár igazából eddig nem nagyon sütöttem, de felbuzdulva azon, hogy van egy saját sütőnk -meghát mit nekem egy pogácsa!- kinéztem egy jónak tűnő receptet a netről és nekiláttam. Gyúrtam, dagasztottam, kelesztettem, hajtogattam, borosüveggel, -jobbhíán-  kinyújtottam, tetéjére sajtot meg köménymagot tettem, sütőbe beraktam, néztem, látom jön fel szépen, megnyugodtam. Kivettem omlós, ok. Mire eljutottam odáig, hogy megkóstoljam, hát sótlan és tök kemény! Basszus. Csak arra lenne jó, hogy alkalomadtán egy izmos veszekedés alkalmával, Bálinthoz vagdossam, bár szerintem ennyire sosem tudnának elfajulni náunk a dolgok! Szóval ma nekilátok még egyszer, bár most már anya -elvileg bevált- receptjével. Remélem  nagyobb sikerem lesz! Majd beszámolok!

Jelentés itthonról...

....visszatérésem Svédországban, bár nem volt zökkenőmentes, -köszönhető ez többek között a rózsaszín légitársaság hajnal hatkor induló járatának, meg persze a megfázásomnak- de annál nagyobb örömmel üdvözöltem Bálintot! :) Több tapasztalatot is leszűrtem az úttal kapcsolatban, a legfontosabb az volt, hogy legközelebb inkább, kifizetem odafelé is a poggyászdíjat és gurulós bőrönddel jövök, mert 18kiló sporttáskányi + 8 kiló hátizsákos + 3 kiló vámmentes boltban vásárolt zacskós cuccot, a 20 percre lévő állomásról, megfázva hazacipelni, hegynek felfelé, k*rvára nem jó buli. Bár mondanom sem kell az út nem 20 perces volt így, hanem min 40, de megérte mert gazdagodtam rengeteg hasznos és kevésbé hasznos de számomra annál kedvesebb cuccal, izomlázzal ill. véraláfutásokkal a lábamon (mindig oda ütődött a táska). Tegnap ezek után sajna nem sok mindenre voltam képes, de legalább a napok óta stagnáló megfázásomnak kedvezett a pihenés. Szerencsére az elutazásommal itt nem állt meg az élet, közben megkaptam a nyelvtanfolyamom hivatalos értesítőjét, miszerint jövő hétfőn kezdek, szerveződik a munka satöbbi-satöbbi. Szóval most aktívan belevetem magam az itteni teendőkbe,közben meg megpróbálom megélni és tartalékolni, azt a sok boldogsághormont, amit az elmúlt egy hétben gyűjtögettem! :)

Ha menni kell...

...Sajna egy hete nem írtam, bár mentségemként szóljon, nem nagyon volt rá időm. Történetemet talán ott kellene kezdeni, hogy miután másfél hónap htbéskedés után, már apánk számára is totálisan elviselhetetlen voltam, hazaküldött regenerálódni. Bár először kapásból elutasítottam minden feldobott ötletét és érveit, miért is fontos, hogy MOST menjek haza -úgymint jövő héttől kezdődik a nyelvtanfolyamom, még nem hívtak be interjúra (hivatalos érvek) vagy jót fog tenni egy kis aklimatizáció jót tesz majd találkozni a szeretteiddel (enyhe verzió), nem veszed észre, hogy mindenbe belekötsz? Semmi nem jó neked, azonnal menj haza (nyomatékosított verzió)-ig - végül mégis beismertem, egyhuzamban, munkanélküliként bőven elég másfél hónap Svédországból. Otthon persze volt minden ami a csövön kifér. Itt is szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem mindazoknak akikkel sikerült találkoznom, azt a sok szeretet és törődést, amit felém sugároztatok! Innem kintről még fontosabb nekem a visszajelzés, hogy bár nem vagyunk a mindennapi életetek részei, mégis mikor arra a pár órára visszatérek/rünk az életetekben, mintha misem történt volna, kezdjük el a beszélgetést. Szívet, lelket melengető találkozások voltak ezek, és bár én nagyon sokat kaptam ezekből, remélem én is adhattam valamit. Jellemző volt egyébként minden találkozásnál, az érzések kettőssége , remélem ez nem nagyon volt észrevehető. Mert még egyfelől írtózatosan jó volt mindenkivel találkozni, közben a szívem szakadt meg, mert tudtam vége annak a pár órának és újra el kell  szakadni, újra menni kell tovább, és ez így ment egész héten. És persze akikkel nem sikerült a tali, azoktól pedig szeretnék bocsánatot kérni. Sajnos be kellett látnom, hogy egy nap még mindíg csak 24 órából áll, egy hét pedig hét napból, és sajna még a MÁV-nak sem sikerült beújítani egy szuperszónikus ottlegyekegyszempillantásalattaholgondolom gépet. Pedig az nagyon jó lenne. Szóval mindenkitől bocsi, kinek ezért-kinek azért , de mindenkinek köszönöm, mert rengeteget adtatok, többet mint gondolnátok és ezért nagyon hálás vagyok!

Göteborgról...

....Pénteken eldöntöttük, hogy bár nem állunk egészségügyileg nagyon rózsásan -főleg apánk- azért kimozdulunk egy kicsit. A választás Göteborgra esett! Göteborg Svédország harmadik legnagyobb városa, kicsit több mint fél millióan lakják. Nekem azért tetszik nagyon, mert se nem kicsi, se nem nagy város, méretügyileg pont jó. Mikor megérkeztünk, első utunk az óriáskerékhez vezetett.  Már ott reggel az első emberek közt összefutottunk két magyar fiatallal. Kicsi a világ! :) Majd ezután elkezdtük feszegetni határainkat -értsd: egy tériszonyos meg egy klausztrofóbiás beül az óriáskerékbe- bár a kezdeti sokk után már elég jól éreztük magunkat, sőt mikor már harmadszorra ment körbe a kerék, kezdtünk egy kicsit unatkozni is! :)

                                                                   első kör:

                                                                    harmadik kör:

Magunkhoz térve a sokkból, a belváros felé vettük az irányt. Megnéztük a piacot, ahol találtunk magyar kolbászt, meg marhanyelvet, meg pacalt, minden olyat ami egy magyarnak szívet melengető. Temérdek sajt meg húsok, savanyúságok, bár itt nem savanyúkáposzta, hanem oliva bogyó van főleg, de az minden fajtában, különböző töltelékekkel stb, pékség, és a büfé sem hiányzott, csak itt sült kolbász helyett, spagettit, meg efféléket lehet enni. Miután az egyik pultnál megláttuk a tepertőt, nem tudtunk ellenállni és vettünk, ugyanez a story játszódott el a disznósajttal is! Ja és forgalmas pultoknál sorszámhúzó rendszer van, hogy ne tolakodj, ne bosszankodj, hanem nézelődj még rád nem kerül a sor, és aztán meg vásárolhatsz!

Ezután elmentünk a halpiacra is, bár az csalódás volt számomra, mert kicsit nagyobbnak gondoltam, de legalább magyarul is ki volt írva, hogy Üdvözöljük kedves vendégeinket! :) 

A nap további részében inkább csak bóklásztunk, meg megnéztünk egy parkot, amiről először azt hittük, hogy az a göteborgi botanikuskert, én meg jól elszidtam a svédeket, hogy Linné forogna a sírjában ha ezt látná, hogy ezt nevezik a svédek botanikuskertnek, mert ennél még pécsi gyógynövénykertben is több faj van, majd hazafelé a vonatúton kiderült, hogy ez csak egy szimpla park volt -bár annyira nem szimpla mert volt benne egy pálmaház, meg egy rózsakert, de A botanikuskert, kicsit messzebb van és sokkal nagyobb. Na mindegy. Mellesleg a rózsakert nagyon szép volt, még virított pár fajta, persze a honeymoon, az erotica, és Claude Monet fajták már elvirágoztak. :)

Menni menni és menni...

... Kedden megint elmentem az sfi irodára, hogy hátha már tudnak valamit, a nőci megint aranyos volt, felhívta nekem a szervezőt, hogy beosztottak-e már. Persze a "szerencsefaktorom" megint bejátszott, mert a szervező éppen aznap ment szabira, mert persze éppen most betegedett le a gyereke. No problem. Mondta a nő, hogy csütörtökön, megint menjek. Hát ma fel is kerekedtem kicsit betegen, de annál nagyobb reménnyel hogy hátha ma! Szerencsére mára már bent volt a szervező és azt mondta, hogy talán október végén indul egy kurzus, amire talán beférek. Remélem itt a talánok nagyon gyorsan igenné válnak, mert már nagyon, de nagyon szeretnék végre  résztvevője lenni eme kurzusnak. Szerencsére, mióta meghallottam a talánt, egyre jobban vagyok, tegnap voltam megfázásügyi holtponton, de szerencsére kihoztuk magunkkal egy fél naturpatikát, úgyhogy jobban vagyok, bár nem sok választ el attól, hogy a beszedett kivonatoktól, ill különböző gyógyfüvektől kivirágozzam!  :) Mára apánk lett fosul, szerencsére ma tanuló napja van, úgyhogy most az ágyból tanulmányozza a Futurama ill, egyéb hasonló mesék részeit. (bár igaz, amilyen tempóval tanulja a svédet, prevencióból kell néha magyarul is "művelődni" )    :)

Mosásról....

...Már régóta készülök írni erről a dologról ,de eddig nem tudtam bizonyítékokkal alátámasztani- értsd:  elfelejtettem képeket csinálni a mosókonyháról- de mivel ma délelőtti programom a mosás, jó apropó, hogy ezt is megörökítsem. Hát itt ez elég érdekesen megy. Legalábbis nekem először az volt, de mostmár kezdem megszokni, ill észrevenni a dolog jobbik oldalát. 1. Nem kell venni mosógépet, ami jelenleg elég nagy könnyebbség 2. Nem az itthoni áramot használjuk 3. Van szárítógép is, ami valljuk be ehhez az időjáráshoz nélkülözhetetlen.  A bibi csak annyi az egészben, hogy mindez a másik ház alagsorában található, ami akkor ciki, ha éppen zuhog az eső (a hókérdésre még babonából nem térek ki).Szóval itt a rendszer úgy működik, hogy először is lefoglalok egy időpontot, adott nap délelőtt, vagy délutánt és már mehet is a banzáj! Tiszta koli fíling. Van egy mosógép, egy szárítógép, egy centrifuga, meg egy mosótálca.

  Ezt az utolsót igazából fogalmam sincs mire lehet(ne) használni. Ha valakinek van valami ötlete....

Bútorhelyzet, utolsó fejezet...

....avagy megjöttek a régóta áhított jyskes bútorok. :) Egyik délután három óra körül érkeztek meg, és bár a szállító pasas, -biztonsági okok miatt- nem jöhetett volna be a lakásba meglátott engem, meg a lépcsőt és megesett rajtam a szíve. Azért én is cuccoltam, nem is keveset, de a munka oroszlánrészét azért ő végezte. De mundanom sem kel, megint szar került a palacsintába, mert mikor végeztünk a hurcolkodással, nekem az össz bútormennyiség, valahogy kevesebbnek tűnt. Nézem is a számlát, közben mutatom neki, hogy ez így nem lesz jó, mert az ülőgarnitúra, két szélső vége hiányzik. Ő erre meg közölte, hogy neki, csak ezt pakolták be, hívjam fel a jysket, majd ők intézkednek. De én nem tágítottam, merthát jó magyar megszokás előjött, mivel bizonyítom, hogy nem volt itt a bútor. Erre a pasival tüzetesen átnéztük a dobozokat, itt is köszi érte, -mert itt ha valami nem az illető munkakörébe tartozik akkor egyszerűen csak vállatrándít, és közli, menjek máshova- kipipáltuk ami itt van, ill bekarikáztuk ami nincs. Ezután gondolván, hogy van egy tanúm, elengedtem. Épp ezután pár perccel érkezett haza apánk a melóból. Rögtön mondtam neki a témát -már ha az mondásnak számít, hogy az ajtóban várva, már 10 méterről ordítottam, hogy most akkor azonnal hívja fel az említett bútorboltot és az én stílusommal, de az ő svédjével, bassza le őket rendesen, hogy azért ez már sok. Persze a stílusommal nem lett semmi, basszus meg kell már tanulnom svédül, hogy ezeket én is intézhessem, bár általában az angollal is elég jól boldogulok, de azért mégis. A bolt válasza, bocsi, este fél kilenc körül kiszállítják. Szóval aznap este idilli hangulat volt nálunk, vetítették az apa szereli a bútort, anya főz című kabarét, ami majdnem horrorba torkollott, mert este fél kilenc tájban, mikor főhősnőnk már majdnem kész volt a bakonyi sertésszelettel és a sütőtökkrémlevessel- amit életében először készített, annak a szent napnak apropójából, hogy végre asztalnál esznek- főhősünk- leendő áldozat- közölte, ő addig nem eszik még össze nem rakja az ágyat. Esküszöm, néha megértem a hirtelen felindulásból elkövetett "baleseteket"! Na mindegy a leendő fekete özvegy erre vett egy nagy levegőt és segített apánknak összerakni, a hitvesi ágyat. Kétszer szedtük szét, az utolsó szétszedést akkor konstatáltuk, mikor már csak négy csavar kellett volna a harminckettőből. De végre 22:18-ra kész lett az ágy, és hogy happy end legyen, apánkkal leültünk, a konyhába és elfogyasztuttok első vacsoránkat is.

                                                      Ezekből lett az ülőgarnitúra és

                                                     ....ezekből meg az ágy.

SFI....

....avagy svenska för invandrare, avagy svéd bevándorlóknak. Na tegnap ide is elmentem -mondtam, hogy termékeny napom volt- és jelentkeztem egy nyelvtanfolyamra. Bár ez itt nem olyan egyszerű, mert várólista van!! A nőci az irodában nagyon kedves volt, kitöltetett velem egy lapot, kérdezgetett, hogy mért akarom tanulni a nyelvet, hát megjegyeztem, hogy mi sem egyszerűbb ennél a kérdésnél, hogy végre el tudjak helyezkedni, meghát a mindennapi életemhez is szükséges. Először nem sokat foglalkozott velem, de mikor látta, hogy gyógyszerész vagyok, a vőlegényem orvos, és dolgozik és én is mondtam, hogy már voltam interjún, hirtelen nagyon segítőkész lett. Mondta, hogy írjuk bele, hogy tudok angolul, mert akkor nem kell nekem tolmács? és talán hamarabb kapok helyet. Most reménykedem, jó lenne bekerülni, mert eléggé nehéz itthon tanulni, nem beszélve a télről ami nemsokára itt van, amikoris tuti nem lesz kedvem menni semerre. Bár ha ezt tudom, hogy itt ekkora a kereslet a nyelvtanulás iránt- megj: gondolhattam volna- akkor talán már első héten jelentkeztem volna. De ez van. Próbálok több lábon állni, hátha legalább egy bejön. Jövő kedden okosabb leszek, mert akkorra kell visszamennem és érdeklődni az eredményről!

Kanelbulle...

....Tegnap itt kanelbulle nap volt. A kanelbulle magyar megfelelője a fahéjas csiga. Isteni!!! Ezen a napon, mindenhol le volt árazva eme mennyei manna, és kóstólni is lehetett, bár nem tudom van-e a földön olyan svéd, aki nem ízlelte még. Itt mindenhol lehet kapni, talán az otthoni fornettiféleségek megfelelőjeként. Ezért úgy gondoltam ne vegyek csak pár darabot, hanem mivel a mirelitrészen is akciós volt, vásároltam belőle egy 12-es pakkot, meg ha lúd legyen kövér és kardamonbullet is vettem. Tegnap sütöttem is belőle vacsira párat, hát nem sok maradt belőle... :)

Amikor a dolgok kezdenek alakulni....

...Úgy tűnik Zitus szülinapja rám is kedvező hatással volt! :) Reggel elmentem a  közforgalmú kórházi patikába, ahol bár azt mondták ott sincs jelenleg állás, de tudnak egy másik helyet ahol van. A gyógyszerésznő nagyon aranyos volt, beszélgettünk az itteni patikai dolgokról és megkérdezte, tőlem, hogy a magizós része érdekel jobban a munkának, vagy az expediálás. Hát erre az volt a válaszom, hogy természetesen mindkettő, ill. az jobban, ahol van munka. Erre az ő válasza az volt, hogy szerencsés időben jötttem, mert éppen gyógyszerészhiány van. (Bár én egyenlőre ezt úgy tapasztalom mint az egyszeri leány akinek sok kérője van, de igazából nem kell senkinek) Na mindegy félre a rosszmájúságommal és lépjen helyére az optimizmus! Szóval először döntenem kéne ez ügyben, ezután felhívott valakit a kórházi gyógyszertárból,hogy mutassa meg nekem azt. (Itt a kórházon belül két patika van, az egyik a közforgalmú, a másik a kórházi, én a történet szerint még a közforgalmúban vagyok, de...)  A nőci nagyon aranyos volt, mindent megmutatott bár náluk a magizás kimerül a citosztatikumok ill egyéb infúziók készítésében, de a labor GMP-s! Így főleg a gyógyszerész munkája a dokumentáció ill. a felügyelet. Bár nagyon vonzó, hogy napi meló 8-16-ig van, nincs hétvége, sem ügyelet. Bár kérdés mindez mennyiért. Bár tuti nem annyiért mint otthon. Ja és a legjobb, részt vesznek egy csomó gyógyszerstudy-ba! Számomra emiatt lenne ez vonzó. Ja specik meg nem lesznek márciustól, mert átteszik a gyógyszerrendelést  Göteborgba. Sajna ez van, azért szerintem hozzájuk is beadom az önéletrajzom, mert a nő azt mondta, hogy kellene nekik gyógyszerész mert 3-ból 2 nyugdíjközeli állapotban leledzik. :) Szóval  nem adom fel, jövő hétig van időm gondolkodni. Remélem addig megálmodom.

Bicikli helyzet update....

....Nemrégiben kaptam egy levelet a rendőrségtől, sajna nem találták meg a bicót, de legalább elindították az ügyet! Remélem eredményes lesz, bár miután elmondtam a hírt kedves szomszédasszonyomnak, egy kicsit letört amit mesélt, hogy neki az előző lakhelyén 3 -azaz három- db biciklijét lovasították meg. De! Ebből egyet megtalált! Azóta nyitott szemmel járok az utcán és mindenhol csekkolom a bringákat. Hátha... folyt. köv. -remélem-

Stockholm...

....avagy elérkezett az idő, hogy Stockholmba menjek állásinterjúra. Reggel 6:07-kor már indult a vonatom először Göteborgba, majd 20 perc várakozás után elindultam Stockholm felé. 11 körül már  meg is érkeztem. Hát a stockholmi pályaudvar elég nagy és bonyolult, ha nem tudtam volna angolul, akkor, hát bizti, hogy lekésem az egykor kezdődő mítinget. De kisebb - nagyobb hányattatások után, már megérkeztem, az interjú helyszínére, a "szíves patika" főhadiszállására. Hát azért lepergett előttem az életem. A hely nagyon szép volt. Odamentem a pulthoz és szóltam a recepciósnak, hogy ki is vagyok, és hogy kit keresek. Leültettek, majd pár perc várakozás után megjelent a HR-es néni, akivel eddig email kapcsolatban voltam, most testet öltött. Nagyon aranyos volt, bementünk egy irodába és elkezdődött az interjú. Hát nem éppen úgy, ahogy én vártam, mert kb az első öt percben közölte, hogy végülis nekik, most nincsen aktuális állásuk, nem ígérhet semmit, de szívesen beszélget velem. Köszi. Miután a szavai okozta döbbenet után magamhoz tértem -erre a napra vártam egy hónapja, és mindenre gondoltam, csak éppen arra nem hogy ezt mondja már az elején- végülis nagyon kellemesen elbeszélgettünk, egy órán keresztül. A következő kérdések hangzottak el:Meséljek magamról.. Miért lettem gyógyszerész? Miért Svédország? Mik a jó ill. rossz tulajdonságaim? Tudok valamit a cégről? Mit? Mi a legfontosabb a munkámban? Mit csinálok, ha nem egy a véleményem a főnökömmel? és ehhez hasonlatos  nyalánkságok-tipikus skandináv interjú- ill a végén: Mik a kérdéseim? bár miután közölte, hogy éppen nincs aktuális állás hát kérdéseim nem nagyon voltak. Bár az nagyon hízelgő volt, hogy az interjú után azt mondta, ha rajta múlna egyből alkalmazna. :)  (-megj ha valaki éppen hasonló cipőben van mint én:  a saco  honlapját meleg szívvel  ajánlom.Mellesleg készülj fel, ha nem orvos vagy, nem fizetik az utad, nem hívnak meg ebédre stb.) Majd miután vége lett, megkérdezte, most mit fogok csinálni. Én azt mondtam, hogy van még pár órám a vonat indulásáig, ezért megnézem Stockholmot. Adott tippet, hogy nézzem meg az óvárost. Ezt tettem íme pár kép:

 Hát ja kb én is úgy éreztem magam mint ez a bábú. ( a macskás képet Orsinak küldöm :) ) Mellesleg Stockholm nagyon szép, bár nem szívesen élnék ott. Nekem egy kicsit nagy és zsúfolt. Tele mindenféle nációval. Még mindig Göteborg a dobogós :) Szóval most várakozó állásba léptem, bár nem sokáig, mert elvileg itt október elején indul egy nyelvtanfolyam. Holnap megyek is és lecsekkolom a helyet. Végszónak nagymamám egy mondását idézném: " Nem kő betojni -mondta a papagáj és berepült a ventillátorba" :)

Regisztrált személy lettem....

...és most már nem csak rendőrségen! :) Tegnap szerencsére megjött a personnummerem (személyi szám) és így már csak egy kicsiny kis papír választ el attól -természetesen otthonról várom-, hogy beadjam a diplomám elismeréséhez, szükséges dokumentációt. Remélem minél hamarabb megjön, mert a papírok nagy része, csak három hónapig érvényes, és mivel nem 10 000 Ft-ba kerültek, nem nagyon örülnék, ha emiatt lejárnának. Most már csak el kell mennem Trollhättan-be és ki is állítják az itteni személyimet :) Ami tök jó, szinte olyan jogaim lesznek, mint egy svédnek, kivéve, hogy nem szavazhatok -legalábbis én így tudom ,ha nem így lesz, majd updatelek- bár pont tegnap beszéltük apánkkal, nem értem miért nem jó nekik csak az útlevél. Bár az igaz, hogy itt minden a személyi szám alapján működik. A személyi szám, az nem olyan mint otthon -hogy a sz. igazolvány száma- hanem a első hat a születési számod, és ehhez jön plussz 4 random szám. Mivel itt szinte, minden számítógépesített, elég mindenhol  csak mondani a személyi számod. Pl apánk tegnap rendelt  egy új internetet és a neve meg a címe mellett, még meg kellett adni a személyi számát is. De ugyan így működik ez pl. a gyógyszerrendeléssel is. Nincs papír recept, e-recept van. A patikába csak bemegy az ember és megmutatja a személyiét. A többi benne van a gépben. Bár erről még külön posztban akarok írni, ha -remélem minél hamarabb- kompetensebb leszek a témában. :)

Megtekintés.....

...És már túl is jutott, kicsiny gyermekem a 100.-ik megtekintésen. Köszönöm mindenkinek aki klikkelésével hozzájárult ehhez. Tök jó dolog ezt látni! Hüp-hüp! :)

Süss fel nap, fényes nap....

....mert a kertek alatt azok a bizonyosok megfagynak. Na jó még nem ilyen komoly a helyzet, de mivel már lassan második napja van napközben max. 15 fok, elkezdtünk reménykedni, hátha fűtenek. De nem. Ezen felbuzdulva, átmentem a szomszédhoz, és megkérdeztem tőle, itt vajon mikor kezdődik el A szezon. Hát csak nézett rám mint bornyú az új kapura és hümmögöt valami olyasmit, hogy majd akkor, ha hideg lesz. Köszi. Szerintem már az van. Szerintük, még nincs. Azért nem adtam fel, kérdeztem, hogy kb. október, vagy november?   Mire a válasz az volt, hogy itt nincs meghatározott időpont, csak mikor MAJD hideg lesz. Köszi nekem a reggeli 10 fok, már hidegnek számít, bár úgy tűnik a svédek ezt nem így gondolják. Azért nem örülök nagyon, hogy ezt ők fogják eldönteni, bár a remény hal meg utoljára! Még adok nekik max két hetet, és ha nem kezdik el ontani a meleget, akkor beruházunk egy hősugárzóra. És ezt nyugodtan vehetik fenyegetésnek! Bár ez inkább nekünk fenyegetés mert a fűtés itt ingyen van, de az áram nem!

Trollhättan....

Trollhättan Uddevallától kb.30 km-re fekvő kisváros, ami többek között arról is híres, hogy itt található egy vízerőmű. Ide kirándultunk hétvégén! Nekem a város személy szerint nagyon tetszik. Apánk meg is jegyezte, hogy azért nem akart ide jönni, mert félt jobban tetszik majd nekem mint a mostani lakhelyünk, hát elgondolkodtam. Íme néhány kép ízelítőnek:

In memoriam my bike...

.... Az úgy történt, hogy péntekig nem tudtam használni a biciklimet, mert bár biciklizáram kettő is volt, a kulcsokat anyóséknál hagytam -mondanom sem kell nem direkt-ezért csütörtökön elmentünk és vettünk egy biciklizárat. Ezen pénteken felbuzdulva elmentem a könyvtárba a biciklimmel, ahonnan csak én tértem haza. Hát igen ellopták, de a köcsögök ott hagyták a biciklizárat, természetesen átvágva. Először lesokkolódtam, majd hívtam Bálintot, hogy nem a városban találkozunk, hanem azonnal jöjjön ide. Mivel akkor még sokkos állapotban voltam -állítólag röhögve mondtam neki a híreket- majdnem azt hitte, hogy viccelek. De amikor rájöttem mi is történt azért eltörött az a bizonyos.... Mikor apánk megérkezett és látta, hogy mi történt, karonfogott és mentünk a rendőrségre. Ami zárva volt! Na nekem sem kellett több a parkoló felől támadtam be az objektumot. Szerencsére épp akkor parkolt le egy rendőr. Megállítottam, majd sírva közöltem vele angolul, hogy segítsen, mert ellopták a biciklim és csak felmutattam az átvágott zárat. Aztán szerintem annyira gázul néztem ki, hogy megsajnált és beinvitált a hátsó bejáraton de akkor mondtam neki, hogy még várjunk, mert apánk is itt van. Utána bekísértek egy irodába, felvették az adatokat, és kb. ennyi. Azt mondták, majd szólnak, ha lesz valami. Bár kifelé menet még megmutattak nekem két biciklit, amit ma hoztak be hátha... Ja biztos azért lopták el, hogy bevigyék a rendőrségre.... Mindegy megnéztem és hát nem lepett meg, hogy egyik sem volt az enyém. De ha csak az átkom 10%-a fog, péntektől fetreng a kíntól a tolvaj, és valamikor most kell kimúlnia!!!!!

Hogy ne öntsön el minket a szemét...

..Ennek érdekében neki kellett látnunk a lakásban már igencsak felgyülemlett ganéj kidobásának. Nem ez nem azt jelenti, hogy két és fél hete nem vittük le a szemetet! De, hogy "értelmesen" és hasznosan gyűjtsük. Itt kérem szelektív szemétgyűjtés folyik! Külön gyűjtjük a papírt, ok. Külön gyűjtjük a fémet, üveget ok. De, hogy még a háztartási szemetet is három külön helyen gyűjtsük.... No comment! Merthát itt van a sima kukába való 3 féle zacskó: piros, fehér, zöld- legalább ez magyaros a rendszerben :)- piros a műanyagnak ill egyéb éghető szemétnek, fehér a MACSKAALOMNAK???? ill. az egyéb háztartási pornak, zöldbe elvileg a maradék. Természetesen a kukatárolóból okosodtunk ki ennyire, merthát oda ki van írva. A kérdésem már csak az lenne, akkor hova tegyem a havi rendszerességel felhalmozódó "dolgaimat" mert arról nem szól a fáma, de azt tudom, ha lenne macskám, annak a szarát melyikbe tegyem. 

Ami viszont nagyon tetszik a rendszerben, hogy a műanyag üvegek ill alu dobozok nagy részét vissza lehet váltani -és nem csekély összegekért, 1 aludoboz 1 korona,  a műanyag árfolyama meg 1-2 korona körül mozog. Szóval, ha nem lesz munkám, már tudom, hogy miből fogok itt megélni :) 

Loppis...

....A loppis volt az a hely amiről már olvastam más itteni blogokban, hogy  nagyon jó, ha az ember lánya olcsón akar bútorhoz, lámpához, ruhához jutni. Hát ok gondoltam, megnézem. Ezt a boltot a pünkösdisták egyháza működteti és a lényege, hogy amit a héten megkaptak adomány gyanánt, azt hétfőn és szombaton kiárusítják -iszonyat olcsón, még otthoni viszonylatban is- és a befolyt összeget valami jótékony célra használják fel. Először nem tudtam, hogy itt is van ilyen Uddevallában, de mikor a múltkor beszélgettem Anneval -szomszéd- valahogy szóba került és ő mondta, hogy itt is fellelhető eme csoda! Tegnap fogtam magam és elmentem megnézni. Hát ez hihetetlen. Mielőtt nem láttam, gondoltam, hogy ok megnézzük, úgyse lesz semmi használható. Mikor megérkeztem egy kicsit furi volt, hogy hatalmas a tömeg. Már háromnegyed háromkor. Bár azt mondanom sem kell, hogy többségében arabok voltak, de szerencsére őket nem érdekelte a jó bútor,csak a ruha, meg a kacatok. Basszus, ha ezt hamarabb tudom, hogy ilyen jó dolgok vannak ott, még a jyskbe sem megyünk el az tuti! Minden volt. Az egész helységet, úgy kell elképzelni, mint egy hatalmas pince, ami kb. akkora mint otthon egy C&A és az tele mindennel amit akarsz, bútor, lámpa, konyhai cuccok, kaspók, ruhák(gyerek, felnőtt, férfi, női) szőnyegek, képek, könyvek, stb..... Vettem is egy jó kis könyvespolcot a folyosóra jelenleg most ez a kedvenc bútorom, egyszerűen beleszerettem. Naponta többször elmegyek előtte, íme:

Az áráról , meg csak szuperlatívuszokban tudok beszélni, mert kb.9000 Ft volt! Ja és tömör fa! :)  Bár hazahozni nem volt éppen egyszerű, merthát ugye nincs kocsink, de szerencsére Apánk munkatársa hazafuvarozta. Itt is köszönet neki. Vettem még egy téli dzsekit, egy lámpát, meg négy kaspót, bár nem tudom mért négyet mikor csak három virágunk van. Apánk erre azt mondta, ez enyhe presszió a tudatalattimtól, hogy kell még zöldség a lakásba :)  Úgyhogy mostantól megvan a szombati és hétfői program: LOPPIS!

Strandpromenad....

... Mivel nagyon szép időnk volt pénteken -szinte a legmelegebb nap mióta itt vagyunk- apánkkal úgy döntöttünk, hogy  munka után elmegyünk sétálni a tengerpartra. A svédek azt mondják, hogy ez Uddevalla legszebb része. Hát nem tévedtek. Bár gyalog elég messze van a várostól, tőlünk kb. 40 perc lábbusszal,de megérte a sétát. Maga a strandpromenád, annyit takar, hogy mivel nincs összefüggő tengerpartjuk, mert tele van  sziklával,ezért építettek egy sétányt a sziklára. Délutánonként, meg hétvégén ide járnak a svédek sétálni, meg kocogni. A sétány elején van egy bazi nagy parkoló, eddig eljönnek kocsival, majd nekilátnak a sportnak,ja meg nyáron itt strandolnak.

Bankról.....

...Csütörtökön apánknak tanuló napja volt- nem ment dolgozni, hanem itthon tanult és órái voltak skype-on- és mivel nagyon szép volt az idő, gondoltuk, nem töltjük az egész napot a lakásban, hanem sétálunk egyet. Bár, mivel neki ez tanuló idő, összekötöttük a bóklászást egy kis hivatalos ügyintézéssel, és elmentünk a bankba számlát nyitni. Megérkeztünk, húztunk sorszámot, leültünk. Kb 3 perc után már szólítottak is. Apánk elkezdte a mondandóját svédül, hogy most költöztünk ide, itt dolgozik blablabla... és nyitni akarunk egy számlát. Mikor jöttek a hivatalos ekonómiai kérdések, már nem érezte biztosnak a nyelvtudását -merthát nem közgazdásznak ment ki kéremszépen- és visszaváltott angolra. Innentől már szerencsére én is szereplője voltam az eseményeknek, sajna csak a kommunikációban mert mivel nekem még nem jött  meg a personnummerem ezért nekem még nem lehet saját számlám, meghát minek is ha egyenlőre nincs bevételem. A durva az, hogy a pasinak ez nem okozott gondot, sőt úgy beleélte magát, hogy mindent elmondott és megmutatott nekünk angolul. Ott örömködött, hogy de jó hogy jöttünk, meg értelmeseket kérdezünk és ő válaszolhat, mert már halálra unta magát egyébként, és ilyen embereknek mint mi nagyon örül, mert értelmesek vagyunk-na ezen a ponton kezdtem nagyon megszeretni- és hát kéne még ilyen, meg olyan igazolás a kórháztól, hogy ott dolgozik apánk, de mindegy ettől most ő eltekint, mert hisz nekünk, meg egyébként is nagyon szimpi, hogy ide jöttünk nekik SEGÍTENI, merthogy itt orvos hiány van. A lényeg lényege, hogy van bankszámlánk és úgy tűnik egy lelkes ügynökünk, aki megadta a telefonszámát is, hogy legközelebb,ha be akarunk menni ügyet intézni, akkor előtte hívjuk fel és akkor ő majd ad nekünk külön időpontot és akkor nem kell sokat várni. Hát remélem minden ügyintézésünk ilyen zökkenőmentesen fog zajlani a továbbiakban is:) !

A környékről...

....Mivel a hét elején szakadt az eső-állítólag ekkor ért ide az amerikai hurrikán maradványa vagy kitudja- a folyó aminek még sajna nem sikerült kideríteni a nevét kiöntött. Egészen a buszpályaudvarig-állítólag én ezt csak utólag tudtam meg mert hát annyira még nem vagyok svéd, hogy szakadó esőben akár 2mm-re is kitegyem a lábam itthonról- de szerdán kimentem, mert sütött a nap és csináltam egy-két képet a folyókikötőről. Íme:

 

A durva az, hogy semmi jele sem volt a kiöntésnek. Ok kicsit magas a vízállás, de ennyi.

Napjainkról....

Már a két hetes bejegyzés jön! :)Mit is csináltunk az előző héten? Hát apánk dolgozott, én meg tanultam. Kedden elmentem a könyvtárba- mert már tag vagyok!!! Az itteni könyvtár -stadsbibliotek- meglepően jól felszerelt. Még magyar nyelvkönyvek is vannak, ja és az abszolút kedvencem az Országh féle magyar-angol kéziszótár!!! Mellesleg itt a beíratkozás teljesen ingyenes, és a kölcsönzés is. A másik nagy előnye a könyvtárnak, hogy van rendes asztal, meg szék, ami nálunk -mivel még mindig nem érkeztek meg a bútorok- nem nagyon teljesül. Bár nincs olyan csend mint otthon. Ide a svédek -pontosabban az idősebbek-szociális életet élni járnak. Leülnek, elolvassák az aznapi újságokat, majd megvitatják. De azért nagyon tetszik. Vannak külföldi irodalmak is,bár főleg angol nyelven- amik azért csábítanak-, de most inkább a svédre kell koncentrálni!  Kivettem egy nagyon jónak tűnő svéd nyelvkönyvet-Bra början a címe- és unalmas óráimban azt tanulom. Bár mióta kellene, és van is mit tanulni, azóta az unalmas óráim száma exponenciálisan csökken :)! Elég nehéz egyébként így egyedül de szerencsére van egy svéd tudor mellettem, így esténként megbeszéljük, amit nem értettem. Gondolkoztam azon is, hogy be kellene iratkozni egy svéd nyelvtanfolyamra-amiért itt még külön fizet is nekem a svéd állam- de amíg nincs meg az interjúm-szeptember 23- és nem találják ki mi is legyen velem-addig nem akarok lépni. De B-tervnek mindenféleképpen marad ez az opció!

Egy hete, hogy megérkeztünk...

Hát igen, már egy hete szívjuk az itteni (friss, néha meleg és napos, néha 90%-os páratartalmú eső közbeni és utáni hideg) levegőt. Svédország gyönyörű! Aki nem ezt mondja, az hazudik, vagy nem jó környéken él. :) Szerencsénkre mi itt viszonylag csendes környéken élünk,a hegyen, mellettünk erdő, a belváros kb. 10-15 perc séta ami az itteni viszonylatokhoz képest közel van. Tegnap bóklásztam a városba, nézegettem a házakat, utcákat és arra jutottam, hogy igazándiból -eddig- nincs itt más olyan hely, ahova szívesebben költöznék. Pl. kilátás az erkélyről.

                          

Tanulj tinó....

....Avagy a svéd tanulás rejtelmeiről. Hát igen mielőtt megérkeztünk már én is elkezdtem  tanulni a svédet. Aztán jött egy augusztus, ami szólt a nyaralásról (nem pihenésről) búcsú találkozásokról és búcsúbulikról. Persze mindenkivel iszol és sokáig fenn maradsz, mert hát olyan rövid ideig látod őket  majd alszol holnap... majd holnapután etc.etc.... Közben vizsgáztam -ja anya mondta, hogy már meg is küldték a jogsit :))))-, majd költözködés először Győrbe, ott a régi cuccok átszanálása, majd újrapakolása. Mivel ezt már felfokozott idegállapotban tettük-értsd. kurvára elegünk volt már a pakolásból- egy csomó cuccot kidobtunk, ami hej de jól jönne most! Na mindegy ez van. Szóval ami a lényeg, a tanulásra nem sok idő maradt. Hát ennek szívom most a levét. Tegnap elővettem a svéd könyvet, hogy na majd most felveszem újra azt a bizonyos elejtett fonalat. Hát nem nagyon találtam meg csak kb a 2. lecke elején. Persze ok adok magamnak időt. És persze használom a sok "jótanácsot" mint pl. "Ha valamit csinálsz legyen bekapcsolva a svéd tv." Köszi bameg, aki ilyet mond, az min két dolgot nem tud: 1. Tv függő vagyok, ha bekapcsolom, leülök és nézem tök mindegy mit, tök mindegy mennyi ideig, tök mindegy milyen fontos dolgom lenne. 2. a svéd tv-ben szinte alig beszélnek svédül, átvettek egy csomó hülye amerikai sorozatot (Simpsons, Family guy, Jóbarátok, Amerikai fater, stb.) és azt adják feliratozva, így ha nem nézem a tv-t csak megy, az tuti, hogy perfekt amerikai leszek pár hónapon belül, csak nem tudom, bizti olyan jó dolog, hogy ha kívülről fújom az összes hülye sorozat poénját. Szóval marad a nyelvkönyvhöz csatolt CD, azzal meg az a gond, hogy már min.15-ször meghallgattam. Na ok itt befejezem nem nyavajgok tovább, inkább meghallgatom 16-szorra is a CD-t. 

Lakásról és egyéb démonokról....

....Avagy megérkeztünk, megnéztük a lakást és akkor jött a feketeleves! A lakásunk, mint azt a tegnapi bejegyzésben is írtam, nagy és tágas. Hát igen de kb. ennyivel be is fejezhetem, a leírást. Mert se egy bútor -bár ok erre számítottunk, mondták- de sem egy lámpa, vagy egy dróton lógó villanykörte, vagy egy függönykarnis ami azért valljuk be alap kéne hogy legyen -OTTHON hát igen sajna ez a kulcsszó-NINCS!!!! De volt benne 1 kurvanagy hűtő és fagyasztó-megj.: a hütő 2. nap után tönkrement!-3 beépítettszekrény, és kész! 

        A folyosó a nappaliból fényképezve a fakorlátnál jövünk fel, lent van a bejárat

                                                                  A nappali és a háló

                                                                       Konyha 1.kép

                                                                           Konyha 2. kép

Ezek után nem volt mit tenni, el kellett menni bútort venni, mert hát az nem sok volt. :) Göteborgban van a legközelebbi IKEA, gondoltuk ha apáék jönnek akkor elmegyünk oda. De! Szerencsére kezünkbe akadt egy jysk katalógus és -úgy látszik szeretnek minket fent :) - ott épp most hatalmas leárazások voltak, mert 20 éves itt a jysk. Nosza elmentünk! Kb. 2 órába telt, mire sikerült kiválasztanunk a számunkra megfelelő méretű és árú bútorokat -persze ami a katalógusba volt, az vagy nagyon ronda, vagy nagyon szar minőségű volt- még örültünk is, hogy viszonylag olcsón megússzuk. És akkor jött az, amire végképp nem számítottunk. Itt bár egy hatalmas hodály a jysk, kb 4-szer akkora mint otthon, nincs nekik raktáron -persze pont azokból a bútorokból- hanem megrendelést adhatunk le rá és akkor kb. 2 hét míg megjön. Fasza, merthát ugye kocsink nincs, épp ezért jött apa barátja egy bazinagy kisteherautóval, hogy elhozzuk a bútorokat. De házhozszállítják 500 koronáért. Köszi, egy kb 15  perces útért. De csak úgy, hogy ha te ott felpakolod, merthát nem várhatod el ennyi pénzért, hogy felrakják, és itthon meg lepakolod. Köszi basszus pont azért kérek házhozszállítást mert NINCS kocsim. Na mindegy. Ekkor mondtuk azt, hogy köszi, megnézzük még máshol is! Megkérdeztünk pár embert aki ott volt, hogy nem tudnak-e még bútorboltot a közelben, mondták, hogy de. Ok menjünk. És Welcom to Scandinavia!  Az ominózus bútorboltokban olyan árak voltak, hogy féltem még azért is fizetnem kell, hogy levegőt veszek. Értsd jysk ár x 2-3. Ok köszi mivel még nem kaptunk svéd fizetést még a magyarárakban gondolkodom és nem veszek egy ágykeretet 450.000 Ft-ért! A sztori vége: visszamentünk a jyskbe és megrendeltük, a bútorokat. Már csak 12 nap és  talán lesz bútor! 

De legalább már van két matracunk, így nem kell a felfújható ágy és van egy asztalunk a nappaliba, ahol tudunk enni. Szerencsére apa hozott egy kiszuperált kanapét-oltári ronda, de leterítettem ágytakaróval, így egész otthonos- 2 TV-t, meg egy polcot.  Vettünk lámpákat is, nem részletezném mennyiért, de legalább így van fény a lakásba. Lassan csak rendeződnek a dolgok! :)

Megérkeztünk!

Hát igen 2011.09.01-jén sikeresen megérkeztünk Svédországba! Szerencsére az utazás teljesen rendben ment. Hajnal 5-kor indultunk útnak Győrből. Bálint keresztapja vitt ki minket a reptérre. Oda is értünk Ferihegyre (tudom, hogy most már Liszt Ferenc de nekem Ferihegy marad) 7 előtt pár perccel. Hugi kijött a reptérre, ami annyira jól esett, hogy felfokozott, kicsit sem nyugodt idegállapotban el is bőgtem magam. Annyira jól esett, hogy ott volt, és nem egyedül kellett nekivágnunk az ismeretlennek. :) Jó tudni, hogy bár itt még nincs senkink, otthon egy egész csapat van aki izgul értünk, várja az üzeneteket, és szeret minket. Ezúton is szeretném Nektek ezt megköszönni. :)

Szóval  visszatérve az úthoz -bocsi de annyi minden van bennem, annyi sok dolgot szeretnék leírni és a gondolatok csak úgy cikáznak a fejembe- felszálltunk a gépre és két és fél óra múlva, már Göteborgban voltunk. Hát ilyen repteret én még életemben nem láttam! A reptér körül lovak legeltek!!! És az egész épület nem volt nagyobb, egy régi TSZ istállónál! 

Igen az a piros A Reptér és ennyi és igen gyalog sétáltunk át az egész reptéren nincs busz mint Ferihegyen ááá (Vad kelet szindróma)!!!! Na mindegy. Aztán egyből felszálltunk a reptéri buszra, ami bevitt a göteborgi vasútállomásra. Ott kellett várnunk kb két órát, aztán felszálltunk az uddevalllai vonatra. Míg vártunk a vonatindulásra kicsit szétnéztünk, kajáltunk, miegymás. Hát én majd eldobtam az agyam. Minden ilyen Inmedio (újságos) szerű kioskban kapható: friss virág, gyümölcs, de olyan szinten, hogy választhatsz, egész, vagy pucolt pl. almát akarsz, péksüti fahéjas csiga, nyami:), ja és ilyen hotdog féle valami. Ja és a frissen facsart gyümölcslé és a kóla között kb 1-2 korona (kb.30-60FT) különbség van. Visszatérve a utunkra:  Megérkezvén Uddevallába két nagyon aranyos és nagyon mosolygós svéd nő fogadott minket (a kórház HR-esei). Elvittek minket a lakásunkra, megmutattak mindent. Amire szükségünk is volt, mert ki a franc gondolta volna, hogy itt a lakásbérléshez jár: saját parkoló, saját kinti tároló pl. biciklinek és saját benti tároló a szemben lévő ház alsó épületében, ami kb. akkora mint otthon egy panel félszoba. Szóval bár még bútorunk alig van (ennek leírása külön posztot érdemel), de legalább van három külön helyiségünk. Ami ha másra nem arra jó, hogy ha összeveszünk Bálinttal, mindketten elhagyhatjuk a lakást! Bár nem kérdés ki alszik a benti tárolóban :))))))))))

Lakáshelyzet...

Ja és a másik jóhírt nem is írtam. Végre úgy néz ki, hogy lesz albérlet. Júhéééé! Már csak azon kell gondolkodni, hogy mivel rendezzük be. Mert ahogy a rövid és velős email-ből kiderül -konkrétan csak annyit írtak, hogy- van lakás, nincs benne bútor, de van fagyasztó!!, hűtő, meg tűzhely+ 1 cím. Fasza. Legalább egy alaprajzot, mellékelhettek, volna. Bár hozzá kell tennem, ehelyett kaptunk egy kb teljes monitort befedő térképet, hogy el tudjuk helyezni, merre is van Uddevallán belül a lakás. Bár gondolhatnák, hogy ha tudok emailezni, akkor googlizni is, na mind1. Ja és ha lehetne még egy kérésem, szívesen kicserélném a fagyasztót egy mosógépre. Én ezt nemértem kéremszépen! Mért van az, hogy a svédeknek fontosabb egy fagyasztó a mosógépnél? És nem érdekel az a válasz, hogy ott néha egy teljes társasháznak van egy közös mosókonyhája. Ja és én jövök Keletről ugye?

A szeretet legyőzi a félelmet!

Örömteli nap ez a mai. Apánk vizsgázott, szerinte nagyon nehéz volt és rosszul sikerült. Ez az én olvasatomban kb. annyit jelent, hát nem lett 100%-os. De nem is ez a legjobb benne, hanem az, hogy ez azt jelenti, pár nap és hazajön. Végre három kemény hónap után megérjük, hogy nem csak kéthetente látom hétvégén, nem csak kivételes lesz azon este, mikor együtt fekszünk le és ritka az, hogy úgy kelünk fel, nem kell egyikünknek sem aznap több mint 300km-t utazni. Remélem ez hosszútávon ezek után így is marad. Ilyen szempontból, lehet, hogy szerencsésebb lett volna, ha sikerül egy másik céggel kimenni, akiknél én is ott lehettem volna a kurzuson. De ennek így kellett lennie, így volt (lesz) a legjobb. Viszont akkor ő sem tanult volna ilyen gyorsan ennyit. Tudom, mert pl. mikor kint voltam Varsóban meg sem álltunk, mindig mentünk valamerre és este úgy estünk be az ágyba, mint két hulla. Én tuti nem bírnám ki, hogy ott élek a városban és nem megyek ki, nem fedezem fel, nem teszem magamévá. És az is biztos, hogy ha én is kint lettem volna vele, akkor hétvégén nem tanulás, hanem városnézés, múzeumba/moziba/kiállításra járás stb. lett volna. Bár az is igaz erre itthon is meglenne a lehetőségem, mégse megyek sokszor, de az is igaz, valamit mindig sikerül beterveznem. Most hétvégén pl. ha minden igaz meglátogatom a barátnőimet Pécsett.  Légből-kapott ötlet volt, mivel pénteken az oktatóm lemondta a vezetést. gondoltam durrantsunk be egy csajos hétvégét, még most talán utoljára. Fura dolog, hogy mostanság naponta többször eszembe jut ez a szó. UTOLJÁRA. Utoljára csináltam itthon ezt, utoljára találkoztam itthon ezzel, ebbe is belekezdenék, meg azt is csinálnám, de már nem lehet. Fura. Megint eljött egy váltás, egy búcsúzás, egy kis eleresztés.  De nem szabad elfelejteni, hogy ilyen már volt és mindig is lesz az életben és mint ahogy minden tél után új tavasz jön, úgy fog az élet más területén is a régi lezárásával egyben új kezdődni. És az új mindig izgalmas, és a legjobb benne, csak rajtunk áll, hogy mennyire lesz jó...

Kinti blogok

Tegnap este hajnal egyig Svédországban élő magyarok blogjait olvastam. Megnyugtató tudni, hogy mások is átmentek ezeken a dolgokon, másoknak is vannak/voltak logisztikai nehézségei, ill. hogy azért  mindezek ellenére bírják kint sokáig (mindegyik blog min. három éves), ja és tök segítőkészek. Egy csomó mindent leírnak, miket, kell elintézni mikor kimegyünk, mik a nagyobb buktatók, stb. Ha itt is felsorolnám akkor ma is hajnal egyig a gép előtt ülhetnék. Pl. nem is gondoltam volna, hogy itthon az egyik tv szolgáltatónál lehet venni olyan dekódert, amivel kint is tudjuk fogni a magyar csatornákat. A kérdés már csak az, hogy ez először jó lenne-e nekünk, vagy sem. Egy másik blogon van egy nagyon jó találmány, mutatja a kint élő magyarokat, név szerint és legtöbbjüknél e-mailcím is van. Megnéztem, sajna Uddevallában egy magyar sem volt feltüntetve. Apánk is kérdezte, de a kórházban csak ő lesz magyar. Hát nem baj. Azért még reménykedem, hátha sikerül valaki "komát" felkajtatni. Bár ha eleinte nincs is ilyen az sem nagyon nagy gond, mert édesapám eljön hozzánk pár napra. Aztán meg majdcsak alakul valahogy...

A másik fontos dolog, amit sajna nem tudtam megnézni, hogy mennyi kint a gyógyszerészek fizuja. Bár volt egy oldal, amit ajánlottak, hogy azon fent van, de úgy látszik, hogy egy hónap svéd nyelvtanulás után is, fogalmam sincs mit írtak oda. És, hogy ez a kérdés miért is foglalkoztat annyira? Hát azért, mert míg az orvosok, az állami szektorhoz tartoznak és törvényileg sem kereshetnek kevesebbet, mint svéd társaik, addig a gyógyszerészek -természetesen csak nem régtől- átkerültek  a magánszektorba. És bármennyire is bízom a svédekben, ott is csak az a lényeg, hogy minél olcsóbb munkaerőt találjanak. JA és egyébként is jó lenne tudni, hogy mire számíthatok.  

Csencselés....

....Ma délután bent voltam anyánál a munkahelyén és éppen jött egy nő, aki ékszereket árult. Gyorsan mindenki megrohamozta, összesen ott hagytak vagy 50.000 Ft-ot. Valami bődületes mennyiségű ékszer közül lehetett válogatni. Szerintem több  fajta volt, mint egy rendes üzletben. Érdekes ez a dolog. Mennyire szeretünk csencselni, adni-venni mindent. Mindegy, hogy éppen szükségünk van rá vagy sem. A lényeg így sokkal olcsóbb, hát a hülyének is megéri! Meg egyébként is L'oreál nap van! (mert megérdemlem) :) Ez pl. nagyon fog hiányozni. Ezeket imádom. Mindegy, hogy ékszer, melltartó, csoki vagy éppen törölköző. A lényeg, hogy helybe hozzák és olcsóbb, vagy ugyanannyi, de legalább nem kell elmenni érte a boltba. Mondjuk ott biztos nem vennék pl. három féle Ritter SPORT-ot, vagy két  Swarovski fülbevalót.

Lista az élet...

A mai nap nem csak abból a szempontból jeles alkalom, hogy elkezdtem a blogot, hanem abból is, hogy ma vagyok életemben először (és remélem utoljára) munkanélküli. Mivel lassan költözünk, ezért úgy döntöttünk "apánkkal" augusztusban már nem dolgozom. Csak fel/el/össze/kikészülök. Bár eddig nem unatkoztam és szerintem nem is fogok, ismerve magam. Szóval készülés. A legújabb problémánk az albérlet, ill. a költözködés. Jelen pillanatban meg kellene becsülnöm, hogy kb. hány köbméter az itthoni cucc és még emellett mennyi van anyósoméknál. Hát kössz. Mert azt még (foglalkozásomból kifolyólag) meg tudom becsülni, mennyi 1-2 g  az adott anyagból, de, hogy hány dobozba fog beleférni az itteni életünk, háááát.....
A másik ilyen dolog, a lista.  Sok-sok lista először fejben, majd mivel úgyis elfelejtem őket papírra vetve, amit meg előszeretettel hagyok el. Pont ma kérdezett rá azuram, írtam-e már valamiről listát. Hát szerencsére fáradt volt... :) Az igazat megvallva annyi mindenről kellene listát vezetni. Lista arról, hogy milyen könyveket vigyünk ki, ill melyeket kell még beszerezni. Lista arról, milyen konyhai ill. elektromos felszereléseket kell kivinni, mit kell még venni, ill érdemes-e egyáltalán kivinni, mert talán kint olcsóbb. Lista, hogy milyen élelmiszert vigyünk ki (piros arany, vegeta, erőspista, pacalkonzerv, paprika, fokhagymakrém stb...Ja és a  hivatalos iratok listájáról elfelejtkeztem, meg mittudoménmilyenlista van még amit meg kellene írni. Egyáltalán érdemes mindezt kivinni? Hála az Égnek bútorunk, az nincs, így legalább egy nyűggel kevesebb. De én mondom már most elegem van a költözésből!

Show time....

HÁt igen ez az első, úgymond próba bejegyzés. Igazából, csak szeptemberben akartam elkezdeni az írást (ui, akkor költözünk ki Svédországba), de annyira izgultam, hogy milyen is lehet blogot írni ill. hogy sikerül majd-e egyedül kint, hogy a húgom épp kapóra jött. Bár így utólag megvallva, csak annyit tett, hogy itt volt mellettem és segített a minták kiválasztásában. De mindegy a blog létrejött, a sablon kipipálva, igaz még elég kezdetleges, látva egy-két igencsak dekoratív blogot:), de talán majd idővel ez is meglesz. Most mennem kell, de még ígérem jelentkezem!