Mi is történt múlt héten.....

.....Múlt héten kicsit összesűrűsödtek a dolgok, -no nem mintha panaszkodnék, sőt inkább nagyon is tetszett- de nem sok időm maradt megörökíteni, inkább csak élveztem, hogy végre visszakapok valami pörgést a régi életemből! Elkezdődött a suli. Az első óra még tök érdekes volt, volt sok feladat, egyből belekezdtünk a többesszámba, elkezdtük az alapvető kérdések és válaszok tanulását/ismétlését. A szünetben a mellettem ülő csajszi, aki egyedüli angolul beszélő a csoportban, és mint utólag kiderült Medinának hívják, kiment cigizni,  én meg lementem vele, És ott akkor,  hála az Égnek, megtört a jég! Végre elkezdtem valakivel beszélgetni! És ez olyan jó érzés volt. Egész gyorsan megtaláltuk a közös hangot. Pénteken mivel most nem volt suli, együtt mentünk tanulni a könyvtárba is majd utána együtt kajáltunk és kávéztunk! Végre! Talán, bár nem akarom elkiabálni, de remélem elkezdődik valami a szociális életünkből! 

Más: Egyik reggel suliba menet, bár nem voltam igazán éhes, de mégis, valamiért úgy gondoltam, be kell mennem  a pékségbe! Mikor sorra kerültem, még örültem is , hogy én vagyok az utolsó, nincs mögöttem senki, végre gyakorolhatom a gagyi svédem, mikor bejött egy harmincas anyuka a kislányával. Na fasza gondoltam megint lőttek a kérek svédül valamit dolgomnak, és akkor elhangzott a következő mondat a kislány szájából: Anya én tortát szeretnék!- Hát én azt hittem lehidalok! Majd válaszoltam neki, hogy szerintem is jó választás a torta, mire ők hidaltak le és a közös döbbenet után, hogy él még magyar Uddevallában, elkezdtünk beszélgetni. Olyan jó volt és egyben hihetetlen is. Olyan kellemesen eldumáltunk, hogy én majdnem lekéstem az órát,de akkor valahogy nem nagyon érdekelt. Kiderült, hogy ők is itt éltek, de már elköltöztök kb, 30km-re, de azért telefonszámot cseréltünk. Ha az embernek így indulnak a napjai, mi mást kérhet még? Végre két hónap után felcsillant az első fénysugár, hogy talán nem kell majd minden nap csak ketten lennünk egész délután és este itthon - aminek bár megvannak a szépségei, de két hónap után már néha lehetne egy-egy este mondjuk máshol is- hanem talán mással/másokkal is beszélhetünk, találkozhatunk, csinálhatunk programokat! És ez olyan jó érzés!

SFI 2....

....Tegnap elérkezett az idő, hogy elkezdhessem a már hetek óta várt nyelvkurzust. Sajna az SFI főhadiszállása nincs éppen közel hozzánk. Bár a google 47 percet írt gyalog, nekem sikerült lenyomnom a távot, 32 percre, bár  tény és való eléggé siettem. No nemcsak az előttem álló távolság miatt, hanem azért is mert mikor kiléptem az ajtón és elindultam pont akkor akartam megnézni a pontos időt, és pont sikerült kiejteni a telefont a kezemből aminek pont akkor kellett úgy szétesni, hogy még a sim sem maradt benne. Így amikor bekapcsoltam kérte az idő. Fasza, pont ezt akartam tudni én is! Na mindegy persze nem mentem már vissza, mondván az időpocsékolás, inkább elkezdtem sietni. Szóval ott vagyok, majd röpke két cigi, és húsz perc múlva elkezdődik a kurzus. A kurzus, ahol először ketten vagyunk fehérek, majd a lengyel srác kitalálja, hogy ő rossz helyre jött, mert már dolgozik és ő inkább az esti kurzust választja. Szóval maradok egyedüli hókaként. Mellettem mindenki más vagy tájföldi, kínai, arab vagy szíriai vagy szomáliai és plussz egy csaj, aki az egyetlen rajtam kívül, aki egyáltalán beszél angolul -ő azerbajdzsáni-! Nagyon durva volt, még sosem voltam kisebbség. Tegnap még nem volt óra, csak felvilágosítás. Pl, elmondták, hogy holnaptól mindenkinek rendelkeznie kell: ceruzával és radírral, szótárral. Füzetet és mappát adtak ajándékba! :) Ideadták az órarendet, elmondták, a kurzus menetét, stb. Országonként külön padcsoportba voltunk ültetve, kiv én meg akkor még a lengyel, meg az azerbajdzsáni ui. nekünk csak az English tábla maradt!  Minden padcsoportnál volt egy tolmács aki lefordította, amit a svéd tanárok mondtak. Ma déltől kezdődik az igazi kurzus. Hát eléggé   kíváncsi vagyok!

Pogácsa update...

.... Büszkén jelentem. hogy a ma délelőtt készített pogi, meglehetősen finomra sikeredett, bár ez csak az első sütésről mondható el, a második sütés hagy kívánnivalót maga után, de legalább nem olyan kemény, mint a beton! :) 4-ből 1 kezdetnek nem is rossz, vagy túl optimista vagyok?

Pogácsa helyzet...

....Nos az úgy van, hogy hétvégén megyünk apáékhoz Ski-be, azon jeles apropóból, hogy most ünnepli 52. szülinapját. Szülinapjára nem volt más kérése, csak az, hogy süssek neki pogácsát. Hát igen. Bár igazából eddig nem nagyon sütöttem, de felbuzdulva azon, hogy van egy saját sütőnk -meghát mit nekem egy pogácsa!- kinéztem egy jónak tűnő receptet a netről és nekiláttam. Gyúrtam, dagasztottam, kelesztettem, hajtogattam, borosüveggel, -jobbhíán-  kinyújtottam, tetéjére sajtot meg köménymagot tettem, sütőbe beraktam, néztem, látom jön fel szépen, megnyugodtam. Kivettem omlós, ok. Mire eljutottam odáig, hogy megkóstoljam, hát sótlan és tök kemény! Basszus. Csak arra lenne jó, hogy alkalomadtán egy izmos veszekedés alkalmával, Bálinthoz vagdossam, bár szerintem ennyire sosem tudnának elfajulni náunk a dolgok! Szóval ma nekilátok még egyszer, bár most már anya -elvileg bevált- receptjével. Remélem  nagyobb sikerem lesz! Majd beszámolok!

Jelentés itthonról...

....visszatérésem Svédországban, bár nem volt zökkenőmentes, -köszönhető ez többek között a rózsaszín légitársaság hajnal hatkor induló járatának, meg persze a megfázásomnak- de annál nagyobb örömmel üdvözöltem Bálintot! :) Több tapasztalatot is leszűrtem az úttal kapcsolatban, a legfontosabb az volt, hogy legközelebb inkább, kifizetem odafelé is a poggyászdíjat és gurulós bőrönddel jövök, mert 18kiló sporttáskányi + 8 kiló hátizsákos + 3 kiló vámmentes boltban vásárolt zacskós cuccot, a 20 percre lévő állomásról, megfázva hazacipelni, hegynek felfelé, k*rvára nem jó buli. Bár mondanom sem kell az út nem 20 perces volt így, hanem min 40, de megérte mert gazdagodtam rengeteg hasznos és kevésbé hasznos de számomra annál kedvesebb cuccal, izomlázzal ill. véraláfutásokkal a lábamon (mindig oda ütődött a táska). Tegnap ezek után sajna nem sok mindenre voltam képes, de legalább a napok óta stagnáló megfázásomnak kedvezett a pihenés. Szerencsére az elutazásommal itt nem állt meg az élet, közben megkaptam a nyelvtanfolyamom hivatalos értesítőjét, miszerint jövő hétfőn kezdek, szerveződik a munka satöbbi-satöbbi. Szóval most aktívan belevetem magam az itteni teendőkbe,közben meg megpróbálom megélni és tartalékolni, azt a sok boldogsághormont, amit az elmúlt egy hétben gyűjtögettem! :)

Ha menni kell...

...Sajna egy hete nem írtam, bár mentségemként szóljon, nem nagyon volt rá időm. Történetemet talán ott kellene kezdeni, hogy miután másfél hónap htbéskedés után, már apánk számára is totálisan elviselhetetlen voltam, hazaküldött regenerálódni. Bár először kapásból elutasítottam minden feldobott ötletét és érveit, miért is fontos, hogy MOST menjek haza -úgymint jövő héttől kezdődik a nyelvtanfolyamom, még nem hívtak be interjúra (hivatalos érvek) vagy jót fog tenni egy kis aklimatizáció jót tesz majd találkozni a szeretteiddel (enyhe verzió), nem veszed észre, hogy mindenbe belekötsz? Semmi nem jó neked, azonnal menj haza (nyomatékosított verzió)-ig - végül mégis beismertem, egyhuzamban, munkanélküliként bőven elég másfél hónap Svédországból. Otthon persze volt minden ami a csövön kifér. Itt is szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem mindazoknak akikkel sikerült találkoznom, azt a sok szeretet és törődést, amit felém sugároztatok! Innem kintről még fontosabb nekem a visszajelzés, hogy bár nem vagyunk a mindennapi életetek részei, mégis mikor arra a pár órára visszatérek/rünk az életetekben, mintha misem történt volna, kezdjük el a beszélgetést. Szívet, lelket melengető találkozások voltak ezek, és bár én nagyon sokat kaptam ezekből, remélem én is adhattam valamit. Jellemző volt egyébként minden találkozásnál, az érzések kettőssége , remélem ez nem nagyon volt észrevehető. Mert még egyfelől írtózatosan jó volt mindenkivel találkozni, közben a szívem szakadt meg, mert tudtam vége annak a pár órának és újra el kell  szakadni, újra menni kell tovább, és ez így ment egész héten. És persze akikkel nem sikerült a tali, azoktól pedig szeretnék bocsánatot kérni. Sajnos be kellett látnom, hogy egy nap még mindíg csak 24 órából áll, egy hét pedig hét napból, és sajna még a MÁV-nak sem sikerült beújítani egy szuperszónikus ottlegyekegyszempillantásalattaholgondolom gépet. Pedig az nagyon jó lenne. Szóval mindenkitől bocsi, kinek ezért-kinek azért , de mindenkinek köszönöm, mert rengeteget adtatok, többet mint gondolnátok és ezért nagyon hálás vagyok!

Göteborgról...

....Pénteken eldöntöttük, hogy bár nem állunk egészségügyileg nagyon rózsásan -főleg apánk- azért kimozdulunk egy kicsit. A választás Göteborgra esett! Göteborg Svédország harmadik legnagyobb városa, kicsit több mint fél millióan lakják. Nekem azért tetszik nagyon, mert se nem kicsi, se nem nagy város, méretügyileg pont jó. Mikor megérkeztünk, első utunk az óriáskerékhez vezetett.  Már ott reggel az első emberek közt összefutottunk két magyar fiatallal. Kicsi a világ! :) Majd ezután elkezdtük feszegetni határainkat -értsd: egy tériszonyos meg egy klausztrofóbiás beül az óriáskerékbe- bár a kezdeti sokk után már elég jól éreztük magunkat, sőt mikor már harmadszorra ment körbe a kerék, kezdtünk egy kicsit unatkozni is! :)

                                                                   első kör:

                                                                    harmadik kör:

Magunkhoz térve a sokkból, a belváros felé vettük az irányt. Megnéztük a piacot, ahol találtunk magyar kolbászt, meg marhanyelvet, meg pacalt, minden olyat ami egy magyarnak szívet melengető. Temérdek sajt meg húsok, savanyúságok, bár itt nem savanyúkáposzta, hanem oliva bogyó van főleg, de az minden fajtában, különböző töltelékekkel stb, pékség, és a büfé sem hiányzott, csak itt sült kolbász helyett, spagettit, meg efféléket lehet enni. Miután az egyik pultnál megláttuk a tepertőt, nem tudtunk ellenállni és vettünk, ugyanez a story játszódott el a disznósajttal is! Ja és forgalmas pultoknál sorszámhúzó rendszer van, hogy ne tolakodj, ne bosszankodj, hanem nézelődj még rád nem kerül a sor, és aztán meg vásárolhatsz!

Ezután elmentünk a halpiacra is, bár az csalódás volt számomra, mert kicsit nagyobbnak gondoltam, de legalább magyarul is ki volt írva, hogy Üdvözöljük kedves vendégeinket! :) 

A nap további részében inkább csak bóklásztunk, meg megnéztünk egy parkot, amiről először azt hittük, hogy az a göteborgi botanikuskert, én meg jól elszidtam a svédeket, hogy Linné forogna a sírjában ha ezt látná, hogy ezt nevezik a svédek botanikuskertnek, mert ennél még pécsi gyógynövénykertben is több faj van, majd hazafelé a vonatúton kiderült, hogy ez csak egy szimpla park volt -bár annyira nem szimpla mert volt benne egy pálmaház, meg egy rózsakert, de A botanikuskert, kicsit messzebb van és sokkal nagyobb. Na mindegy. Mellesleg a rózsakert nagyon szép volt, még virított pár fajta, persze a honeymoon, az erotica, és Claude Monet fajták már elvirágoztak. :)

Menni menni és menni...

... Kedden megint elmentem az sfi irodára, hogy hátha már tudnak valamit, a nőci megint aranyos volt, felhívta nekem a szervezőt, hogy beosztottak-e már. Persze a "szerencsefaktorom" megint bejátszott, mert a szervező éppen aznap ment szabira, mert persze éppen most betegedett le a gyereke. No problem. Mondta a nő, hogy csütörtökön, megint menjek. Hát ma fel is kerekedtem kicsit betegen, de annál nagyobb reménnyel hogy hátha ma! Szerencsére mára már bent volt a szervező és azt mondta, hogy talán október végén indul egy kurzus, amire talán beférek. Remélem itt a talánok nagyon gyorsan igenné válnak, mert már nagyon, de nagyon szeretnék végre  résztvevője lenni eme kurzusnak. Szerencsére, mióta meghallottam a talánt, egyre jobban vagyok, tegnap voltam megfázásügyi holtponton, de szerencsére kihoztuk magunkkal egy fél naturpatikát, úgyhogy jobban vagyok, bár nem sok választ el attól, hogy a beszedett kivonatoktól, ill különböző gyógyfüvektől kivirágozzam!  :) Mára apánk lett fosul, szerencsére ma tanuló napja van, úgyhogy most az ágyból tanulmányozza a Futurama ill, egyéb hasonló mesék részeit. (bár igaz, amilyen tempóval tanulja a svédet, prevencióból kell néha magyarul is "művelődni" )    :)

Mosásról....

...Már régóta készülök írni erről a dologról ,de eddig nem tudtam bizonyítékokkal alátámasztani- értsd:  elfelejtettem képeket csinálni a mosókonyháról- de mivel ma délelőtti programom a mosás, jó apropó, hogy ezt is megörökítsem. Hát itt ez elég érdekesen megy. Legalábbis nekem először az volt, de mostmár kezdem megszokni, ill észrevenni a dolog jobbik oldalát. 1. Nem kell venni mosógépet, ami jelenleg elég nagy könnyebbség 2. Nem az itthoni áramot használjuk 3. Van szárítógép is, ami valljuk be ehhez az időjáráshoz nélkülözhetetlen.  A bibi csak annyi az egészben, hogy mindez a másik ház alagsorában található, ami akkor ciki, ha éppen zuhog az eső (a hókérdésre még babonából nem térek ki).Szóval itt a rendszer úgy működik, hogy először is lefoglalok egy időpontot, adott nap délelőtt, vagy délutánt és már mehet is a banzáj! Tiszta koli fíling. Van egy mosógép, egy szárítógép, egy centrifuga, meg egy mosótálca.

  Ezt az utolsót igazából fogalmam sincs mire lehet(ne) használni. Ha valakinek van valami ötlete....

Bútorhelyzet, utolsó fejezet...

....avagy megjöttek a régóta áhított jyskes bútorok. :) Egyik délután három óra körül érkeztek meg, és bár a szállító pasas, -biztonsági okok miatt- nem jöhetett volna be a lakásba meglátott engem, meg a lépcsőt és megesett rajtam a szíve. Azért én is cuccoltam, nem is keveset, de a munka oroszlánrészét azért ő végezte. De mundanom sem kel, megint szar került a palacsintába, mert mikor végeztünk a hurcolkodással, nekem az össz bútormennyiség, valahogy kevesebbnek tűnt. Nézem is a számlát, közben mutatom neki, hogy ez így nem lesz jó, mert az ülőgarnitúra, két szélső vége hiányzik. Ő erre meg közölte, hogy neki, csak ezt pakolták be, hívjam fel a jysket, majd ők intézkednek. De én nem tágítottam, merthát jó magyar megszokás előjött, mivel bizonyítom, hogy nem volt itt a bútor. Erre a pasival tüzetesen átnéztük a dobozokat, itt is köszi érte, -mert itt ha valami nem az illető munkakörébe tartozik akkor egyszerűen csak vállatrándít, és közli, menjek máshova- kipipáltuk ami itt van, ill bekarikáztuk ami nincs. Ezután gondolván, hogy van egy tanúm, elengedtem. Épp ezután pár perccel érkezett haza apánk a melóból. Rögtön mondtam neki a témát -már ha az mondásnak számít, hogy az ajtóban várva, már 10 méterről ordítottam, hogy most akkor azonnal hívja fel az említett bútorboltot és az én stílusommal, de az ő svédjével, bassza le őket rendesen, hogy azért ez már sok. Persze a stílusommal nem lett semmi, basszus meg kell már tanulnom svédül, hogy ezeket én is intézhessem, bár általában az angollal is elég jól boldogulok, de azért mégis. A bolt válasza, bocsi, este fél kilenc körül kiszállítják. Szóval aznap este idilli hangulat volt nálunk, vetítették az apa szereli a bútort, anya főz című kabarét, ami majdnem horrorba torkollott, mert este fél kilenc tájban, mikor főhősnőnk már majdnem kész volt a bakonyi sertésszelettel és a sütőtökkrémlevessel- amit életében először készített, annak a szent napnak apropójából, hogy végre asztalnál esznek- főhősünk- leendő áldozat- közölte, ő addig nem eszik még össze nem rakja az ágyat. Esküszöm, néha megértem a hirtelen felindulásból elkövetett "baleseteket"! Na mindegy a leendő fekete özvegy erre vett egy nagy levegőt és segített apánknak összerakni, a hitvesi ágyat. Kétszer szedtük szét, az utolsó szétszedést akkor konstatáltuk, mikor már csak négy csavar kellett volna a harminckettőből. De végre 22:18-ra kész lett az ágy, és hogy happy end legyen, apánkkal leültünk, a konyhába és elfogyasztuttok első vacsoránkat is.

                                                      Ezekből lett az ülőgarnitúra és

                                                     ....ezekből meg az ágy.