Mi is történt múlt héten.....

.....Múlt héten kicsit összesűrűsödtek a dolgok, -no nem mintha panaszkodnék, sőt inkább nagyon is tetszett- de nem sok időm maradt megörökíteni, inkább csak élveztem, hogy végre visszakapok valami pörgést a régi életemből! Elkezdődött a suli. Az első óra még tök érdekes volt, volt sok feladat, egyből belekezdtünk a többesszámba, elkezdtük az alapvető kérdések és válaszok tanulását/ismétlését. A szünetben a mellettem ülő csajszi, aki egyedüli angolul beszélő a csoportban, és mint utólag kiderült Medinának hívják, kiment cigizni,  én meg lementem vele, És ott akkor,  hála az Égnek, megtört a jég! Végre elkezdtem valakivel beszélgetni! És ez olyan jó érzés volt. Egész gyorsan megtaláltuk a közös hangot. Pénteken mivel most nem volt suli, együtt mentünk tanulni a könyvtárba is majd utána együtt kajáltunk és kávéztunk! Végre! Talán, bár nem akarom elkiabálni, de remélem elkezdődik valami a szociális életünkből! 

Más: Egyik reggel suliba menet, bár nem voltam igazán éhes, de mégis, valamiért úgy gondoltam, be kell mennem  a pékségbe! Mikor sorra kerültem, még örültem is , hogy én vagyok az utolsó, nincs mögöttem senki, végre gyakorolhatom a gagyi svédem, mikor bejött egy harmincas anyuka a kislányával. Na fasza gondoltam megint lőttek a kérek svédül valamit dolgomnak, és akkor elhangzott a következő mondat a kislány szájából: Anya én tortát szeretnék!- Hát én azt hittem lehidalok! Majd válaszoltam neki, hogy szerintem is jó választás a torta, mire ők hidaltak le és a közös döbbenet után, hogy él még magyar Uddevallában, elkezdtünk beszélgetni. Olyan jó volt és egyben hihetetlen is. Olyan kellemesen eldumáltunk, hogy én majdnem lekéstem az órát,de akkor valahogy nem nagyon érdekelt. Kiderült, hogy ők is itt éltek, de már elköltöztök kb, 30km-re, de azért telefonszámot cseréltünk. Ha az embernek így indulnak a napjai, mi mást kérhet még? Végre két hónap után felcsillant az első fénysugár, hogy talán nem kell majd minden nap csak ketten lennünk egész délután és este itthon - aminek bár megvannak a szépségei, de két hónap után már néha lehetne egy-egy este mondjuk máshol is- hanem talán mással/másokkal is beszélhetünk, találkozhatunk, csinálhatunk programokat! És ez olyan jó érzés!

SFI 2....

....Tegnap elérkezett az idő, hogy elkezdhessem a már hetek óta várt nyelvkurzust. Sajna az SFI főhadiszállása nincs éppen közel hozzánk. Bár a google 47 percet írt gyalog, nekem sikerült lenyomnom a távot, 32 percre, bár  tény és való eléggé siettem. No nemcsak az előttem álló távolság miatt, hanem azért is mert mikor kiléptem az ajtón és elindultam pont akkor akartam megnézni a pontos időt, és pont sikerült kiejteni a telefont a kezemből aminek pont akkor kellett úgy szétesni, hogy még a sim sem maradt benne. Így amikor bekapcsoltam kérte az idő. Fasza, pont ezt akartam tudni én is! Na mindegy persze nem mentem már vissza, mondván az időpocsékolás, inkább elkezdtem sietni. Szóval ott vagyok, majd röpke két cigi, és húsz perc múlva elkezdődik a kurzus. A kurzus, ahol először ketten vagyunk fehérek, majd a lengyel srác kitalálja, hogy ő rossz helyre jött, mert már dolgozik és ő inkább az esti kurzust választja. Szóval maradok egyedüli hókaként. Mellettem mindenki más vagy tájföldi, kínai, arab vagy szíriai vagy szomáliai és plussz egy csaj, aki az egyetlen rajtam kívül, aki egyáltalán beszél angolul -ő azerbajdzsáni-! Nagyon durva volt, még sosem voltam kisebbség. Tegnap még nem volt óra, csak felvilágosítás. Pl, elmondták, hogy holnaptól mindenkinek rendelkeznie kell: ceruzával és radírral, szótárral. Füzetet és mappát adtak ajándékba! :) Ideadták az órarendet, elmondták, a kurzus menetét, stb. Országonként külön padcsoportba voltunk ültetve, kiv én meg akkor még a lengyel, meg az azerbajdzsáni ui. nekünk csak az English tábla maradt!  Minden padcsoportnál volt egy tolmács aki lefordította, amit a svéd tanárok mondtak. Ma déltől kezdődik az igazi kurzus. Hát eléggé   kíváncsi vagyok!