Lakáshelyzet...

Ja és a másik jóhírt nem is írtam. Végre úgy néz ki, hogy lesz albérlet. Júhéééé! Már csak azon kell gondolkodni, hogy mivel rendezzük be. Mert ahogy a rövid és velős email-ből kiderül -konkrétan csak annyit írtak, hogy- van lakás, nincs benne bútor, de van fagyasztó!!, hűtő, meg tűzhely+ 1 cím. Fasza. Legalább egy alaprajzot, mellékelhettek, volna. Bár hozzá kell tennem, ehelyett kaptunk egy kb teljes monitort befedő térképet, hogy el tudjuk helyezni, merre is van Uddevallán belül a lakás. Bár gondolhatnák, hogy ha tudok emailezni, akkor googlizni is, na mind1. Ja és ha lehetne még egy kérésem, szívesen kicserélném a fagyasztót egy mosógépre. Én ezt nemértem kéremszépen! Mért van az, hogy a svédeknek fontosabb egy fagyasztó a mosógépnél? És nem érdekel az a válasz, hogy ott néha egy teljes társasháznak van egy közös mosókonyhája. Ja és én jövök Keletről ugye?

A szeretet legyőzi a félelmet!

Örömteli nap ez a mai. Apánk vizsgázott, szerinte nagyon nehéz volt és rosszul sikerült. Ez az én olvasatomban kb. annyit jelent, hát nem lett 100%-os. De nem is ez a legjobb benne, hanem az, hogy ez azt jelenti, pár nap és hazajön. Végre három kemény hónap után megérjük, hogy nem csak kéthetente látom hétvégén, nem csak kivételes lesz azon este, mikor együtt fekszünk le és ritka az, hogy úgy kelünk fel, nem kell egyikünknek sem aznap több mint 300km-t utazni. Remélem ez hosszútávon ezek után így is marad. Ilyen szempontból, lehet, hogy szerencsésebb lett volna, ha sikerül egy másik céggel kimenni, akiknél én is ott lehettem volna a kurzuson. De ennek így kellett lennie, így volt (lesz) a legjobb. Viszont akkor ő sem tanult volna ilyen gyorsan ennyit. Tudom, mert pl. mikor kint voltam Varsóban meg sem álltunk, mindig mentünk valamerre és este úgy estünk be az ágyba, mint két hulla. Én tuti nem bírnám ki, hogy ott élek a városban és nem megyek ki, nem fedezem fel, nem teszem magamévá. És az is biztos, hogy ha én is kint lettem volna vele, akkor hétvégén nem tanulás, hanem városnézés, múzeumba/moziba/kiállításra járás stb. lett volna. Bár az is igaz erre itthon is meglenne a lehetőségem, mégse megyek sokszor, de az is igaz, valamit mindig sikerül beterveznem. Most hétvégén pl. ha minden igaz meglátogatom a barátnőimet Pécsett.  Légből-kapott ötlet volt, mivel pénteken az oktatóm lemondta a vezetést. gondoltam durrantsunk be egy csajos hétvégét, még most talán utoljára. Fura dolog, hogy mostanság naponta többször eszembe jut ez a szó. UTOLJÁRA. Utoljára csináltam itthon ezt, utoljára találkoztam itthon ezzel, ebbe is belekezdenék, meg azt is csinálnám, de már nem lehet. Fura. Megint eljött egy váltás, egy búcsúzás, egy kis eleresztés.  De nem szabad elfelejteni, hogy ilyen már volt és mindig is lesz az életben és mint ahogy minden tél után új tavasz jön, úgy fog az élet más területén is a régi lezárásával egyben új kezdődni. És az új mindig izgalmas, és a legjobb benne, csak rajtunk áll, hogy mennyire lesz jó...

Kinti blogok

Tegnap este hajnal egyig Svédországban élő magyarok blogjait olvastam. Megnyugtató tudni, hogy mások is átmentek ezeken a dolgokon, másoknak is vannak/voltak logisztikai nehézségei, ill. hogy azért  mindezek ellenére bírják kint sokáig (mindegyik blog min. három éves), ja és tök segítőkészek. Egy csomó mindent leírnak, miket, kell elintézni mikor kimegyünk, mik a nagyobb buktatók, stb. Ha itt is felsorolnám akkor ma is hajnal egyig a gép előtt ülhetnék. Pl. nem is gondoltam volna, hogy itthon az egyik tv szolgáltatónál lehet venni olyan dekódert, amivel kint is tudjuk fogni a magyar csatornákat. A kérdés már csak az, hogy ez először jó lenne-e nekünk, vagy sem. Egy másik blogon van egy nagyon jó találmány, mutatja a kint élő magyarokat, név szerint és legtöbbjüknél e-mailcím is van. Megnéztem, sajna Uddevallában egy magyar sem volt feltüntetve. Apánk is kérdezte, de a kórházban csak ő lesz magyar. Hát nem baj. Azért még reménykedem, hátha sikerül valaki "komát" felkajtatni. Bár ha eleinte nincs is ilyen az sem nagyon nagy gond, mert édesapám eljön hozzánk pár napra. Aztán meg majdcsak alakul valahogy...

A másik fontos dolog, amit sajna nem tudtam megnézni, hogy mennyi kint a gyógyszerészek fizuja. Bár volt egy oldal, amit ajánlottak, hogy azon fent van, de úgy látszik, hogy egy hónap svéd nyelvtanulás után is, fogalmam sincs mit írtak oda. És, hogy ez a kérdés miért is foglalkoztat annyira? Hát azért, mert míg az orvosok, az állami szektorhoz tartoznak és törvényileg sem kereshetnek kevesebbet, mint svéd társaik, addig a gyógyszerészek -természetesen csak nem régtől- átkerültek  a magánszektorba. És bármennyire is bízom a svédekben, ott is csak az a lényeg, hogy minél olcsóbb munkaerőt találjanak. JA és egyébként is jó lenne tudni, hogy mire számíthatok.  

Csencselés....

....Ma délután bent voltam anyánál a munkahelyén és éppen jött egy nő, aki ékszereket árult. Gyorsan mindenki megrohamozta, összesen ott hagytak vagy 50.000 Ft-ot. Valami bődületes mennyiségű ékszer közül lehetett válogatni. Szerintem több  fajta volt, mint egy rendes üzletben. Érdekes ez a dolog. Mennyire szeretünk csencselni, adni-venni mindent. Mindegy, hogy éppen szükségünk van rá vagy sem. A lényeg így sokkal olcsóbb, hát a hülyének is megéri! Meg egyébként is L'oreál nap van! (mert megérdemlem) :) Ez pl. nagyon fog hiányozni. Ezeket imádom. Mindegy, hogy ékszer, melltartó, csoki vagy éppen törölköző. A lényeg, hogy helybe hozzák és olcsóbb, vagy ugyanannyi, de legalább nem kell elmenni érte a boltba. Mondjuk ott biztos nem vennék pl. három féle Ritter SPORT-ot, vagy két  Swarovski fülbevalót.

Lista az élet...

A mai nap nem csak abból a szempontból jeles alkalom, hogy elkezdtem a blogot, hanem abból is, hogy ma vagyok életemben először (és remélem utoljára) munkanélküli. Mivel lassan költözünk, ezért úgy döntöttünk "apánkkal" augusztusban már nem dolgozom. Csak fel/el/össze/kikészülök. Bár eddig nem unatkoztam és szerintem nem is fogok, ismerve magam. Szóval készülés. A legújabb problémánk az albérlet, ill. a költözködés. Jelen pillanatban meg kellene becsülnöm, hogy kb. hány köbméter az itthoni cucc és még emellett mennyi van anyósoméknál. Hát kössz. Mert azt még (foglalkozásomból kifolyólag) meg tudom becsülni, mennyi 1-2 g  az adott anyagból, de, hogy hány dobozba fog beleférni az itteni életünk, háááát.....
A másik ilyen dolog, a lista.  Sok-sok lista először fejben, majd mivel úgyis elfelejtem őket papírra vetve, amit meg előszeretettel hagyok el. Pont ma kérdezett rá azuram, írtam-e már valamiről listát. Hát szerencsére fáradt volt... :) Az igazat megvallva annyi mindenről kellene listát vezetni. Lista arról, hogy milyen könyveket vigyünk ki, ill melyeket kell még beszerezni. Lista arról, milyen konyhai ill. elektromos felszereléseket kell kivinni, mit kell még venni, ill érdemes-e egyáltalán kivinni, mert talán kint olcsóbb. Lista, hogy milyen élelmiszert vigyünk ki (piros arany, vegeta, erőspista, pacalkonzerv, paprika, fokhagymakrém stb...Ja és a  hivatalos iratok listájáról elfelejtkeztem, meg mittudoménmilyenlista van még amit meg kellene írni. Egyáltalán érdemes mindezt kivinni? Hála az Égnek bútorunk, az nincs, így legalább egy nyűggel kevesebb. De én mondom már most elegem van a költözésből!

Show time....

HÁt igen ez az első, úgymond próba bejegyzés. Igazából, csak szeptemberben akartam elkezdeni az írást (ui, akkor költözünk ki Svédországba), de annyira izgultam, hogy milyen is lehet blogot írni ill. hogy sikerül majd-e egyedül kint, hogy a húgom épp kapóra jött. Bár így utólag megvallva, csak annyit tett, hogy itt volt mellettem és segített a minták kiválasztásában. De mindegy a blog létrejött, a sablon kipipálva, igaz még elég kezdetleges, látva egy-két igencsak dekoratív blogot:), de talán majd idővel ez is meglesz. Most mennem kell, de még ígérem jelentkezem!